Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Sztojanovics Jenővel megállapodott a muzsikára vonatkozólag. A címszerepre is talált megfelelő szereplőt egy fiatal színésznőt, Fedák Sárit. Semmi kedvem nem volt a versek megírásához, de Bakonyi annyira kért, hogy rászántam magam a versírásra. Nem kis szerepet játszott az is, hogy nemcsak Bakonyi, én is nagyon szegény voltam. A szegénységből a honorárium nem rántott ki, igen kis összeget nagy kínnal tudtam csak kapni a János vitéz verseiért. Mikor belefogtam a dologba, lassan megváltozott a hangulatom. Kedvet kaptam. Tanulmányoztam Petőfit, sokszor elolvastam a János vitézt, népköltészet-gyűjteményeket bújtam. Minden igyekezetem az volt, hogy megmaradjak Petőfi levegőjében és hangulatában, annyira mentem, hogy egy-egy részt átvettem Petőfitől, egyes strófákat pedig a népköltészeti gyűjteményekből írtam ki. Hangulatom változását Kacson muzsikája okozta. Sztojanovics akármilyen tehetséges is volt, idegen maradt a témától. Neki sem volt sok kedve az operetthez. Boldogan mondott le a megzenésítéstől. Bakonyi rendületlenül bízott a János vitézben és elindult zeneszerzőt keresni. Megtalálta Kacsóht. Kacsóh ismeretlen középiskolai tanár volt, akinek addig csak egy-egy dala jelent meg. Amikor Kacsóh először játszotta el Bakonyi szegényes, Mária utcai lakásán Kukorica János belépőjét és a Rózsaszálat, akkor én már éreztem, hogy itt egy genie bontogatja szárnyait. Most már én szálltam síkra az operettért, elvittük Kacsóht Beöthyhez és kiharcoltuk, hogy Beöthy elfogadta Kacsóh muzsikáját. •— A darab múltjában rengeteg érdekesség van, de számomra egy felejthetetlen. Egy vidéki bemutató után a helybeli újság kritikusa, igen előkelő irodalomtörténeti professzor, a szövegből kiemelte ezt a két sort: „Udvaromon három vályú, Abból iszik három nyáj juh." — Azt írta, hogy ez a kínrím csak egy dob-utcai bócher agyában foganhatott meg. Én ezt a két sort szórói-szóra Kriza János népköltési gyűjteményéből, a Vadrózsákba] vettem át. Annyi év után, most bevallom. 74. Az új szezon keservesen indult a Királyban. Beöthy csak nehezen tudta fizetni hitelezőit és szállítóit. A Rákositól és Zilahitól aláítt váltókra a prolongációs összegeket is alig tudta kiizzadni. Más váltók is nyugtalanították, a mama is aggódott a pénzéért. Ida néni, Csepreghy Ferencné többször célzott, hogy szeretné már befektetett tőkéjét kivenni, és a takarékpénztár biztonságában tudni. Közben többnyire Marton Sándor, Beöthy ügyvédje segített: kisírt bankároktól újabb kölcsönöket.