Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

bunda helyen — ott lógott egy-egy zálogcédula. Szép kronológiai sorrendben szortírozva. — A derék, jó lélek! — mondta János mosolyogva — milyen figyelmes gonddal tendezte a cédulákat. Vidáman, jókedvben múltak a napok, múltak az évek. Gondunk nem volt s ha volt, is, nem sokat gondoltunk vele. Nincsen annak igazi gondja, akinek sötét még a haja. Egyikünk mindennap inspekciót tartott. Ez annyit jelentett, hogy írni kellett valamit. Valami külön munkát: ő többnyire verset, én prózát. Ez volt a túlköltekezési alap. Ha csak az egyiknek volt pénze, sohase adta oda a másiknak. Hanem leültünk kártyázni. Aki proponálta a játékot, arról bizonyos volt, hogy nincsen pénze. S akkor a másik már tudta, hogy el kell veszítenie a magáéból a felét. És el is vesztette becsületesen. így aztán sohase tartoztunk egymásnak. Tizenkét esztendő repült el a fejünk fölött. Egyszer déltájt János keresgél a szekrényben. A szalonkabátját szedte elő, csíkos nadrágot hozzá, a fejébe pedig cilindert nyomott. Megkérdezem tőle: — 1 lova, hova, János? Ebédre vagy invitálva? — Dehogy! Itt az izé — a hogy is hívják utcában van egy kis dolgom. Sietnem is kell, hogy el ne késsem. Szervusz! — De rohansz! Pedig nem szokott neked ilyen sürgős dolgod lenni. — Most véletlenül van. Esküszöm. És elrohant. S nem is jött többet vissza a Pál utcába. Most nekem kell hozzájárnom, néha ebédre, néha vacsorára, máskor csak egy kis tereferére. Elvégre nem kívánhatom, hogy ő járjon utánam, asszonnyal, négy gyerekkel. 63. Azokban a legendás időkben, amikor a magyar író életéhez még hozzátartozott egy kis párisi nyomorgás, Mák István alanyi költő is elvégezte ezt a koplalási tanfolyamot. Mint annyi nagynevű elődje, ő is kószált vagy fél esztendeig a fényes Párizs sötét utcáin, ő is csillogó szemmel bámult a vakító kirakatokra és a szédítő nőkre és eközben ő sem alkotott semmi örökbecsűt, ami közelebb hozza a halhatatlansághoz. Párisi leveleket írt, darabját tizenöt koronáért a »Krajcaros Igazsag« című újságba, amely nem túlságosan volt elragadtatva ezektől a levelektől. Hát még ha tudja, hogy azok a levelek, amelyek szenzációs premierekről, elegáns képkiállításokról és izgalmas sportesemé-