Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Neki megmondtam, önöknek nem merem megmondani. Nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyenek a hazai irodalmi viszonyokról. Szóval megosztozkodtunk a kis pénzen s kétfelé mentünk. S ettől a perctől fogva János mester Pál utcai fiú lett. Nem sokáig. Mindössze tíz vagy tizenkét esztendeig. Este, ami polgári nyelven hajnali öt órát jelent, betoppant Feri. Novellista, utóbb színműíró. A hóna alatt egy üveg szilvóriumot hozott. — Ezt megisszuk, fiúk! Megittuk. Eltartott vagy egy fél óráig. Amikor vége volt az italnak, ásítozni kezdtünk. — Jó lesz lefeküdni — mondta János mester. — Negyvennyolc óráig utaztam egyhuzamban. Valamikor aludni is muszáj. — Igazad van — felel rá Feri. — Lefekszünk. De itt csak egy ágy van és egy dívány. Hová fekszem én? — Sehová — mondta János. — Haza fogsz menni! — Haza nem megyek. Arról szó sem lehet. Nincs utálatosabb valami a világon, mint a hazamenés. A földön fogok aludni. A földet az Isten is alvásra teremtette. Az emberek azt hiszik, hogy a földet szántani kell, aztán bevetni. Ez egy balhit. A földön aludni kell. Szőnyeg már van, most csak egy takaró kell hozzá s akkor úgy alszom, mint a tej. Tehát takarót kellett előteremteni. De honnan, amikor nincs? Nagysokára találtunk egy ócska katona-köpenyeget. Mégis csak jó dolog az általános védkötelezettség. A jó Feri tehát lefeküdt. S vagy nyolc hónapon keresztül így feküdt. A földön — ami a legjobb fekvés a világon. (Hogy miért kellett Molnár Ferencnek a földön aludnia, holott saját palotájában lakó orvosnak a fia volt, ma is titok előttem. R. I.) És katona-köpenyeg alatt — ami a legjobb takaró a világon. Legalább ő így mondotta. Másnap új vendég állított be. Jött a nagy regényíró: Sándor. O is látni akarta a Párizs-országból hazakerült Jánost. — Jöttem, fiúkák, nézni, mit csináltok! Hozam nektek szivarkát. Finom bőrszivarkát. Havannaországból való, még sohase szívtatok ilyet. Nektek hoztam. És kutatni kezdett a zsebeiben. Olyan zsebekben is, ahol az ember sohase tart szivart. — Ejnye, ejnye fiúkák! Nem találom a szivart. Otthon felejtettem! Vagy talán nem is volt! Adjatok egy bőrszivart. Sándor apánk nem maradt a tanyán éjszakára. Ő haza szokott járni. Reggel hét vagy nyolc órakor rendesen hazament. —• Gyerekeknek meg kell főzni reggelit! Szervusztok, fiúkák!