Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Kätzchen-t, és csupa élvezetből félünk egy kicsit, mert Bobi nyugtalan. Persze éppen ezért semmi; jó, nyugodt éjszaka. Augusztus 8. A harcterekről most egészen homályosak a jelentések. Azért sejtjük, hogy az oroszok átlépték mát a német határt. Az ametikaiak mennek előre, az újságok sajnálják őket, mondván hogy „veszedelmes vállalkozás". Kormányválság: Imrédy, Jaross és Kunder lemondtak, illetve felmentették őket. Rémhír: most mégis elviszik a németek az összes zsidókat Pestről, s akkor rémes bombázást kapunk. „Pát hét még a hábotú" A gyerekekkel strandra akarunk menni, de egész nap zavarórepülés és ilyenkor kidobják az embert a Palatínusról. Mari telefonál nekem a hivatalba, hogy ha 2-kor zavaró, akkor nem jönnek le. Vtó-kor műsort ad a rádió. Mérgesen hazamegyek, de mire hazaérek megint „légó" Napozok, zavarórepülés, ágyúznak elég sokat. Aztán égdörgés, de nem lesz a viharból semmi, csak pár csöpp eső. Gereblyézek és utána olyan jó fátadtsággal fekszem le, hogy az éjjeli lövöldözésre sem ébredek fel. — Nagy szabás-varrás: Boli Napó öreg fürdőruhájából úszótrikót csinált magának és egy szennyeszsákból shortot. Nagyon fess. A kett szép, érnek az őszibarackok, paradicsom, minden van. De azért mindenki szetetne mát „valami jót enni". Augusztus 9. Reggel Feti elmondja, hogy éjjel 12-kot ért haza; előkészítik a mozgósítást és náluk még a „félkatúakat is" behívták. Bemegyek a hivatalba, kiderül, hogy már hajnal óta zavarórepülés van. Először mentünk úgy be úgy, hogy nem volt adás (egyszer vasárnap már volt így.) Riadó 10.50-11.55-ig. Pallaival ülésezünk, mert éppen bejött. Jó hogy itt van, megígérjük egymásnak, hogy kiássuk egymást, ha beomlunk. Hallunk lövéseket, de Pesten nincs semmi. Azt mondják Fetihegytől Vecsésig bombáztak, és vidéken. A gyerekek sok gépet láttak. Felszállok a villamosra, és hazajövet Húshoz megyek. Ilyenkor az ember nem tud mit enni, Pallai például két kekszet és egy kis szalonnát ebédelt tegnap, véletlenül nem volt kenyere. A gyomrom is rossz, nem tudok kenyérre nézni. A villamoson fenemód csípnek a bolhák, ezek nagyon elszaporodtak az utóbbi időben, mert senki sem takarít rendesen és minden koszos. Még egy cikket is olvastam a bolhainváziótól a „Pest"-ben. A Hollán utcában mindenütt felírások a csatorna-fedeleken, hogy „Imrédy zsidó" (ahogy a francia mondja : c' est bien le cas de le dite!). Ilus még mindig pesszimista, és azt mondja „megálltak", nem hiszi, hogy pont Pestről ne deportálnák a zsidókat. Könyveket veszek Marinak a születésnapjára, többek közt egy Bibliothèque