Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

lesz a nyomozás... Ő is nevet és már látom, tudja, rossz nyomon vannak. Még bejön velem a hivatalba, ahol ez alatt már nagy a megdöbbenés. Széthányja az ítóasztalomat „ezek angol fordítások, nem adom őket, annyit fáradtam velük, az életem árán is megvédelmezem". Nevet és visszaadja, a hivatali dolgok nem étdeklik. (Ja igaz, az első undok azt mondta nekem, hogy kulespozíciót töltök be, túl sok nyelven tudok és „nagyon tudok bánni a férfiakkal" — nem hittem, hogy ilyen mozi dolgok az életben megtörténhetnek és azt mondtam erre „Szóval kém vagyok?"). Megtalálja a kis naplómat, már nem néz semmit, kezez és elmegy. Lajta az egyetlen, aki nem tudja miről volt szó (a többiek néma csendben meredt szemmel lapítanak) s megkérdezi: „Ki volt ez, Bodorné? Az új barátja?" Nagy nevetés persze. Még jó, hogy Barát nem kendezi meg viccből, ami a nyelvén volt: No, nagyságos asszony, hát nem vitte el a GESTAPO? Felfutok Sándorhoz, aztán Paula néniékhez. Reggel óta nem ettem semmit. A 6-os fogassal haza, szakad az eső, nincs ernyőm, a fogaskerekű tele német katonákkal. Matgit elém jön ernyővel. Mindenki megkönnyebbülten jön bámészkodni, Verebiné siránkozva kérdezi, hogy nem vertek-e meg. Tényleg kaphattam volna egy pát pofont, de ez csak most jut eszembe! Március 30. Lukács elhív ebédelni a Párisi utca melletti jó kis helyre, régen nem ettem ilyen jól, bouillon, bélszín párizsi körettel, majonézes salátával, gyümölcssaláta, söt, bor! Jó kedvünk van, nem nézem meg, hogy mennyit fizet, rémesen sokat. Megbeszéljük, hogy május 30-án újra elmegyünk. Ezen a napon jönnek a zsidórendeletek, hogy be kell jelenteni a telefont, zsidócsillag, cselédeket nem lehet tattani olyan lakásban, ahol zsidónak tekintendő személy lakik. Március 31. 2-re Hedryhez megyünk, most átíratja Napó a házat fám. Utána együtt ebédelünk a Hangliban, ott elhatározza, hogy ezentúl nem jön be. Felmegyek Prónayhoz a lakásba, megmondom, hogy rá bízom az egészet, azt tanácsolja, hogy 15-ig semmi esetre se jelentsem magam ki, de hogy miért, nem mondja meg. Lilivel találkozom a Párisi utcai espressóban, Ildikónál próba, aztán elkísér, gyalog sétálunk, én egészen hazáig. Még mindig havazik és olvad.