Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

[Ezeket a sétákat se fogom elfelejteni. A szobában teljesen össze voltunk zsúfolva. Anka minden nap kivitt engem járkáltunk a romok között és én hisztérikusan sírtam. Akkor jött ki rajtam minden borzalom; Anka azt mondta, hogy a sírásjót tesz, csak sírjak amennyit akarok, az könnyít az ember lelkén. Még mindenütt sok volt a hulla és tudtuk, hogy merre kell menni úgy, hogy az ember lehetőleg keveset lásson belőlük. Utólag olyan az egész, mint egy szörnyű szürrealista film.] Február 18. Reggel Marival 8-órás mise. Böjt első évadja. Manci, Margit ...ra mennek. Mariskával vízért. Ebéd 12-kor. Boli munkában. Ma halottakat temetnek, és latrinát ásnak. Loptak fehét gyökeret és répát. Megjönnek Margiték, szegény Pista (Margit féltestvére) meghalt. Elmegyünk Jenő bácsival sétálni egész a térig [Pasarétit tér?]. Visszajönnek a régiek [a régi oroszok]. A tiszt az ebédlőben alszik [tehát megint azt a szobát ki kellett üríteni]. Február 19. A másik tiszt kémikus, azt hiszem zsidó. Elkezdenek rakodni. Rengeteg szállítás az ebédlőbe. Vizet hordunk. Levisznek minket a bunkerbe 2 órára. Tiszti ülés van. Utána felengednek a szobába, félő szorongás után. Éjjel nem kopognak, csendben alszanak. [Ez a dolog többször megismétlődött. „Szobranje, szobranje" volt az ebédlőben, „titkos" megbeszélések. Aztán megengedték, hogy a hálóban fent maradjunk, ha nem beszélünk, és nem mozgunk...] Február 20. Boli neve napja. Menü: bableves, metélt szósszal és fekete. Felmegyünk a hegyre Boli, Margit és én. Csányiékkal és Kovácsokkal találkozunk. [Vissza a Pasarétté.] Itthon Ketesztes Évi és az ura. Ok is megvannak. Gyerekükről nem tudnak semmit. — Azt mondják, lesz víz egy hét múlva. Február 22. Margit a Mártonhegyen. [Szakács] a konyhában főz. [Szakács] bezárja Mariskát '/z2-ig. Szerez ételeket.