Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

lövik az előszobát és az emeletet. Újabb ágyútalálatok ebédlőn keresztül a szalonba. Antalék kopognak délután háromkor. Németek elmentek. Hason csúszva szalonba, kimászom kazánház felőli ablakon, nincsenek. Leírhatatlan étzés. Ordítok: „Krasznaja Armija!" Újra lőnek, mint az őtültek, a lányszoba ablakán kidugott fehér zászlóra, ami egy fehér terítő söprűn. Géppisztoly go­lyózápor a lányszobában, csak a földön csúszva lehet kibújni. Újra „Nyemecki pásli! Otvatju dverj". Berohannak. Párba álltak a keramiton, a hó miatt fehér­ben mindegyik, az elsőnek rohamsisakján csipkés kispárna. Feri, én Gsányiék, Kovácsék, mind együtt. Elveszik az órákat, elözönlik a házat, van­nak negyvenen. Gépfegyver az ebédlőben. Tegyük rendbe az úrit Vz óra alatt. Vacsora nekünk hideg lecsó. Oroszoknak enni adni. Közben Ferit és Bolit el­viszik halottat szállítani és lőszetért. Pincében lefekszünk. Lejönnek. Margi­tot és engem felcipelnek. 2 Miska és 1 Aljoska. „Miska agyonlőtte Ipolyinét". Sok jó kenyér és rémes cukrozott bor, lőre. Napó végig ül az előtétben. Bolit elzavarják. Napó lemegy a kazánházba Verebiékhez. Február 1. Leköltözés a kazánházba. Reggel a 2 „civil mágyár" aknát szed és megroha­moztatják velünk a két házat. Feri Boli l-l baltával. Áthívnak a Kerekes házba, hogy meg akarnak dicsérni. Kapok két kis zsák rizst. Ott is szörnyű a rendetlenség. Egész nap bent játnak. Bolit Ferit elviszik délután ágyút állí­tani, Kerekesek mellett az ágyú. Mi otthon alig bírunk velük. Petet kapi­tányok, bor délelőtt. Szerzsant. Viktor mellettem, egy ronda dög Margit mellett. Éjjel van, megint akarják a fiúkat vinni, most jöttek vissza, kime­rülten és átázva. Én elmegyek Antallal. Barikádépítés Kerekeséknél. Egy orosz aknára lépett, Juhász-bunker ajtajában kötözik. Szánkóra teszik. Ju­hász bútor kicipelése. Antallal fahotdás. Orvos-eset. Pasast letolják, ezért őrült dühös. Elmegy Boliékért, neki „5 civil magyar kell, nem kettő." Boli togyadozik, Margit sír, húzta a vizes cipőjét, orosz lökdösi. Mikor mennek, Bobi kifut a pincéből Boli után. Ez a mélypontja mindennek. Bobi meg­ugatja az oroszokat, lelövik. Boli hangosan felsír. Mari magánkívül zokog. Én is sírok. Ránk fogják a puskát. Egy orosz vissza akar küldeni, mondom hogy jól vagyok, kutya miatt sítok. Barikád építés. A németek aknát dobál­nak felénk. Rémes Hold. Haza. Február 2. Havat viszek hajnalban a lovaknak Kerekesékhez, itatásra, olvasztani. Se kabátom, se kesztyűm de még harisnya sincs rajtam a nagy fagyban, annyira siettetik az embert. Rögtön akad egy, aki kesztyűt ajándékoz és beküld.

Next

/
Oldalképek
Tartalom