Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

szen. Aztán úgy hallatszik, mintha az otoszok már a szaletlinél lőnének géppisztollyal. (Ezt Margit fedezte fel, másnap kiderült, hogy igaz volt!) Sehol sem lehet szólni már egy hangos szót a szobában, mett a németek rögtön bekopognak, és rémülten kérnek, hogy hallgassunk, mert „meghallják az oroszok". A németek a szalon ablak alól lőnek, géppisztollyal, a Mélyút irányába, egyikük a tetaszhoz lapulva hasal és, úgy les a nagykapu felé. A legnagyobb ramazuriban vacsorázunk kukoricakását, egy-egy tányért megtöltve a fazéknál, a konyhában. Nagy kétdés, hogy ki hol aludjon (mindenhova belőttek és fagyos, hidegek a szobák). Boli azt mondja, hogy a két tömegszállásta ki kell tenni a cédulát az oroszok részére: „Itt nem laknak németek" (ilyen cédulák voltak a sárgacsillagos zsidóházakban lakó keresztények részére a lakásajtókon: Itt nem laknak zsidók). Az alvás ezen az éjszakán a következő volt: Napó, Mari és én a szalonban, Mariska a pincében, Boli és Feri az ablak nélküli és géppisztolyozott lányszobában, Margit és Vetebi Manci a lányszoba előtt kis folyosón matracokon a földön. Napó és Mari azon tanakodnak, hogy felöltözve alszanak. Levetkőztetem őket. Az oroszok egyik aknát a másik után dobják a ház irányába. A németek jól láthatók az ablak alatt (Hold is kezd lenni), amint teljesen menetkészen lövöldöznek, azaz rajtuk van minden cókmókjuk. Meg kell említeni, hogy a géppisztolyuk minden pár lövés után elromlik. Elalszunk a pufogásban, és nem történik semmi különös, pedig már azt hittük, bejönnek hozzánk az oroszok. Szegény Napó mindig csalódik; reggel éppen úgy, mint eddig mindig, a németek a helyükön vannak. Január 20. Reggel megint csend van. A délelőtt is elég nyugodt. Marival tanulok németül, ismétlem az eddigi orosz rudományomat. Kis hó esett az éjjel. Az őtmester meséli, hogy este az oroszok már a kerítéstől, a lugas felől is lőttek, s egy kézigtánátot kötöttek a kiskapura, hogy ha majd azt a zsinórt megrántják, felrobban és ők bejönnek. Délben bemásznak hátman és felmennek az emeletre. Ez alatt az egyik a part mentén hason elkúszott a kiskapuhoz, ott feltérdelt és sikerült neki a kézigránátot ellopnia. Teljes az indiánozás szegény kiskapunk körül. Ebéd után Róza nénit megkérem, hogy emlékezetből állítsunk össze régi békebeli ételek receptjeit, amit még az Anyus főzött. Gondolatban folyton a régi Papnövelde utcai lakásban vagyok, rengeteg kis részlet jut eszembe. A régi életről lefoszlott a fájdalmas vagy örömteljes szín, minden egyformán szívfájdítóan jó és szép, csak azért, mert volt. Most 5 óra lesz mindjárt, már nagyon érződik, hogy hosszabbodik a nap, az évnek ezt az idejét mindig nagyon szetettem. A naplót most majdnem sötétben írom, azért biztosan tele van hibával. VzÇ-kor „leoltok", nincs gyertya és már az is bűnös luxus, hogy a mécsessel Vi órát olvasok. Most megyek