Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

együtt) már napokkal ezelőtt behoztuk az előszobai klozetba, nehogy megrongált óljukból éjjel ellopják őket. Most Feri szerint úgy élünk, mint a ruszinok— hát elég jó szag van az előszobában! A Napó szobája és a könyvtátszoba nincs bezárva, de a fürdőt becsuktuk, meg a konyhát, hogy ne lepjenek meg váratlanul a németek. Hát tényleg, éjjel 7211-kor Antal vezetésével megjelennek. Napó rögtön felöltözik, és egész éjjel velük üldögél a konyhában. Minden percben kell nekik valami. De ezek nem olyan harciasak és őrültek, mint a tölgyfalombosék. Az egyik géplakatos és Amerikába akar menni, ha megéri. Mari és én flegmán alszunk a szalonban. Január 16. Reggel nagy hirtelen főzni kezdünk, mert a németektől megtudtuk, hogy az oroszok már az Ipolyi telken vannak, tehát az út túlsó oldalán. „40 m-nyire maguktól vannak az oroszok" — mondták. Szetintük siketült nekik lejutni a temető mellett a Németvölgyi útig. Mi vagyunk a legmagasabb pontja a frontnak a Ketekes villával együtt. A Kissvábhegyen németek vannak, azon túl oroszok. Délelőtt folyton aknázás, repülőgépek, gépfegyverezés stb. Megint nagy becsapódások zaja. Napó szerényen megjegyzi, hogy „A szobán keresztül belőttek a fütdőszobába". Vízért akarok menni, hát rémülten látom, hogy két e m be tfej nagyságú lyuk van a tükör mellett, az egyik lámpa burája leszakadt, a tükör ép! Hanem a fáradtsággal összehozott hólének vége, csupa malter, tégla stb. A lányok szobájában ebédelünk. Csináltunk sárgaborsót, fasíttot és sóskalevest, hogy holnapra is legyen ebéd. Mindjárt ebéd után a Sashegy irányában 30-40 ejtőernyős ereszkedik le repülőgépekről. A németek azt mondják, hogy muníciót és ételt hoznak nekik. A szép napos időben úgy látjuk, hogy piros ejtőernyők voltak. Délután beszélgetek a kis őrmesterrel, bácskai, „hogy jutott ez ennyire" — mondja. Sajnálja Budapestet, azt mondja, hogy a szegény gyerekek éhen halnak a pincékben, ha meg kijönnek elpusztítja őket a bomba. Az egyik német katona megsebesült, (Boli szerint „seggbelőtték" — a vastaghúsába). Boldog volt: „Heimatschuss" mondta. Megúszta és majd munkaképes lesz háború után. Az őrmester is azért védekezik, mett fél, hogy az oroszok elevenen megeszik. Tegnap itt megint sok magyat átment az oroszokhoz, meséli az őrmester. A németek felszaladgálnak az emeletre „látni akarják, hogy mit csinál Iván". Este bemegyünk Vetebi Mancival a szalonba, most ő is ott alszik, mert lent a kazánházban a németek alszanak ülve, vagy nyolcan egyszerre. A szalonban van két recamier, aztán betoltuk a fehér lánykori ágyamat. Olyan szoros bútotraktár, hogy alig lehet eljutni az ablakokhoz. Nagy kínnal kinyitjuk a Ketekesék felé néző ablakot, az ablak alatt egy katona néz fel az égre, a rakéták mint a kíséttetek jönnek-mennek, hol piros, hol