Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

„pampillázkodok", mint Maminak mondta az Aladár. Minden reggel alapos mosdás a lavórban, persze részletekben, Caola kenekedés és 4711! Társasjátékozunk, s Margittal elkezdjük mondani, hogy ma lesz valami. Boszorkánynak nyilvánítanak minket, mert egy félóra múlva, 6 órakor elkezdenek veszettül lőni. Rohanunk nézni az ebédlő kiugróban felhúzott redőnynél és a kinti klozetból. Ott Boli áll, fején az egyik (valószínűleg halott) német katona acélsisakja, ami nálunk maradt. Minduntalan vörös, zöld, vagy sárga rakétákat lőnek fel a temető felől, néha egészen a házunk felett, mindenesetre a kert a sok hóval színpadias fényben úszik. Aztán pillanatokra vak sötétség. A lövedékek piros madarak, s röpülnek s Sashegy-Gellérthegy irányába. Közben déli szél támadt, csurognak az ereszcsatornák, de ezt csak pillanatokra hallani, mert szakadatlanul géppuskáznak, puffannak az aknák (cg>

? a Verebi ház falánál robbant) és lő a nehéztüzérség. A sütőben melegedett a vacsoránk, gyorsan bekapjuk az ebédlőben; Verebi Manci is velünk eszik, mert annyira lőnek, hogy nem tud visszamenni a kazánházba. 8-ra alábbhagy a lövöldözés, lefekszünk. Január 11. Napó titokban azt remélte, hogy az oroszok támadása miatt a németek elmentek innen, de sajnos reggel látunk megint egyet-kettőt. A Kovácsoknál mát nem laknak, Csányiéktól hurcolnak el most holmikat. Reggel mindenki rohan vízügyben, félünk, hogy egyszerre csak elolvad az egész hó. Mi Marival szedjük a havat, a lenti fütdő már egészen megtelt és a mosóban töltjük az edényeket. Antal, Róza, Verebiné, Manci is kint vannak, Napó gyümölcsöt hoz be a kamrából, a tyúkokat inspiciálja. A nagy üst az egyik lefolyó alatt áll és legnagyobb örömünkre dől bele a tiszta esővíz. A konyhában folyton forraljuk és szűrjük a vizeket. Másik nagy kérdés a kenyér. Előhozzuk a csirkeeleségnek szánt kölest és kukoricát és holnap kevert kenyeret fogunk sütni. Persze daráljuk, de előbb pucolni kell, rostálni, mosni. Ma délelőtt megint folyton bombáznak a repülőgépek és géppuskáznak. Látjuk a zuhanóbombázókat, egészen alacsonyan repülnek át a ház felett, éppen beszélünk Kovácsnéval, amikor azt mondja: „Nem itt lőnek", s ugyanakkor fülsüketítő puffanás! Mari dühösen kifakad: „Nem, Csepelen!". Boli látja, amint egy ház a Sashegyen telitalálatot kap, és ténylegesen darabokban röpül a levegőbe. Este lövöldözés, de nem olyan, mint előző nap. Megint nézzük a rakétákat, lövedékeket.