Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

szegények meghaltak. Persze a rölgyfalombos igazi fő SS-nek nincs semmi baja! 0 elemében van, és bekötött torokkal járkál „csak éppen elcsúszott a golyó" úgy hogy hanyatt esett, de semmi baja. Január 3. Megint szép derült reggel, alig készülünk el, bejön a tölgyfalombos és boldog újévet kíván. Éfdekeseker mesél. Szidja a honvédeket, hogy az oroszokat ilyen előnyhöz juttatták, a Svábhegy birtokában uralkodnak Budapest felett! Ezt az előnyt már nem lehet visszaszerezni nekik (de majd talán a Weichs hadsereg jön déltől — ezt azétt nem mondja nekem, csak az embeteinek), a mostani állásukat (ezek vagyunk mi) mindenesetre tartani kell, mert ha egyszer lejutnak az oroszok a házak közé, ott neki sok emberre volna szüksége minden házcsoportba, ez pedig nincs. Ungarn ganz zu vergessen — mondja — der Kampf muss irgendwo ausgetragen werden, mert hát most ezt feladják, kämpfen wir in vier Wochen vor Wien! Szegény Horthy! — milyen igaza volt. Nem tudom, hogy a városbeli nyilasoknak hogy tetszik a halogató harc Budapesten. A tölgyfalombos tetmészetesen elmondja a rendes náci szemrehányást Magyatotszágra, hogy nem szociális — igazat kell neki adnom. Csinos gyerek nincs semmije és senkije, azt mondja, hogy nem lehet ragaszkodni az anyagiakhoz, neki is volt egy zöld sálja, az anyjától kapta, három lyukat is lőttek rajta, ahhoz ragaszkodott, de azt is elvesztette. Most van még egy kése, tegnap nem találta, de azért ez nagyon hiányzott neki. Szóval ezek számáfa az „anyagiak". Nem csodálom, hogy egy egész generációt tudtak megőrjíteni (már aki hajlamos az ilyenre, s mármint a németek). És végül: Valaki mesélte neki, hogy „Der Führer beschäftigt sich nur mit Nachkriegs-plänen, der Krieg interessiert ihn nicht mehr!" Szóval őrült nép őrült vezérrel. És ezek vannak ránk szabadítva. Szegény házunk (mi még törődünk az „anyagiakkal") mindig szebb lesz. A tetőn most már három akna robbant, az egyiknél kíséftetiesen lengnek Tóth nagypapa vadásztrófeái. Reggel szellőzésnél kinyitottam a tölgyfaajtót, hát nem átlőtték az előszobából az ebédlőbe vezető üvegajtót is? Pedig szellőzésre nagy szükség van, men rettenetes klozetszag terjeng az egész házban, megteltek a csövek és minden hiába. Január 4. Csendes nap. Leírom, hogy ilyenkor mit csinálok. Reggel 7-kor felkelek, az ágyakat széttakom, kinyitom az ablakot, tornászom, ezalatt Mati bent van a szalonban Napónál, aztán ágybevetés, Mari megfésülés mosdás, felöltözés. Reggelizünk az ebédlőben. Délelőtt tanulok oroszul, ebéd, elmosogatunk,