Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Torlaszépítésre kirendelt polgári lakosok 1945. január Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár „Hogy miért nem lehet ilyen hangulatban senkit sem találni, aki lelökné Szálasiékat... " dett hangulatban vagyunk, mert találtunk egy üveg sört, ezt elosztottuk heten. Ebéd után Marival ledőlünk az egyik recamier-ra (az ebédlőben van most két tozsdaszín emeleti recamier és a fehér ágy az odúból). Kicsit süt is a nap, jó érzem magamat, és azt gondolom, hogy ha nem lesz rosszabb, talán ki lehet bírni az ostromot. De éppen ez az, hogy mindig rosszabb. Egyszet csak jön Ipolyi, borotválatlanul, kialvatlanul, aknatalálatot kaptak, s a hozzájuk menekült nagymama meghalt, Ipolyiné a combján, ő a kezén sebesült meg és az egyik fiúknak két helyen át van lőve a válla. Napóval bemennek a németekhez, hogy valahogy vigyék el bekötözni a gyereket. A németek nagyon tisztességesen viselkednek, s megígérik, hogy elintézik a dolgot. Este autón be is vitték a gyereket az ő kötözőhelyükre és vissza is hozták. Most kb. '/25-ig van világos, az alkonyati fényben kinézek a lányok ablakán, látni az oroszok jelzőlövedékeit, ahogy mint piros bogarak repülnek fel