Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

többi kérdezősködő asszonyságnak azt felelik, hogy ez még semmi, ez csak gyerekjáték. Marival felmegyünk az úton, de a ház feletti kanyarulatnál visszatart egy esendőt: „Ne nagyon tessék tovább menni, az oroszok elérték a vasutat!" (A fogast!) Rámutat az előtte lévő kézigránáttá, és komotan mondja, hogy mindjátt robban! Visszamegyünk, s Boli megint jelenti, hogy az „oroszoknak sikerült elvágniuk a fogaskerekű vasutat, így az sajnos csak az Orgonás megállóig közlekedik." Betereljük a tyúkokat. Vetebi Manci kijött a városból, Jaksi szerint már este a Buda Gyöngyénél voltak az oroszok és Nagytéténynél is átjöttek. Jaksi az éjjel német katonáktól hallotta, hogy még fel akarják robbantani pld. Budaörsön a katonai berendezéseket is. Reméljük, hogy már nem lesz idejük. Mariskával elmegyünk tejért, géppisztoly-sorozat pufog el mellettünk, jó hangosan beszélgetünk a fényes holdfényben és nevetgélünk hozzá, hogy lássák és hallják, hogy nők vagyunk. — Svábok ülnek ott, ezeknek nem sok jót jósolok a jövőre. December 26. Éjjel olyan nagy és szakadatlan az ágyúzás, lövöldözés, bombázás stb., hogy Napó is mcgsokallja és 5-kor felöltözik, de aztán visszafekszik. Én félálomban hallom, de mindig újra elalszom. Megint napos hideg idő. Az angol rádió csak Budakeszi elestét mondja be. A Máttonhegyi úton a fákhoz lopózva esendőtök és katonák jönnek felfelé, egyszerre őrült csöngetés, kiszaladok, hát az egyik nekidűlt az ajtónak, nem akarnak semmit. Közben golyók süvítenek, gránátok robbannak, kimenni nem lehet a házból, Antalék és Vere- biék leköltöztek a kazánházba. Gyorsan ebédet készítünk, Matgit még egy kenyeret is dagaszt nagy hittelen. Vil-re meg is ettük a konyhában a finom ebédet, húsleves, liba, zöldbabfőzelékkel és krumplipogácsával, sütemény! Az emeletről lehoztam Mari ágyneműjét. Látjuk, hogy német katonák jönnek páncélököllel, géppisztolyokkal és golyószórókkal és lehasalnak Ipolyiék villája előtt a partra. Egyszercsak telefon, Radnainé érdeklődik Paula néniék után, ők este úgy tudták, hogy az oroszok a Jánoshegyen vannak. Úgy látszik, szép kiránduló utunkon, Mária Makk felől sétáltak. Lefekszem az úriszobában Marival ebéd után, s jön Boli, hogy látta, amint több ház az alsó Mártonhegyi úton és a Tamás utca felé találatot kapott, az Ambróék táján láng is csapott fel. 4-kor a felső fürdőszoba ablakból meglátunk két páncélost, óvatosan megállnak a kanyatulatban. Magvatok. Aztán jön még kettő, lassan lemennek. Kis szünet a lövöldözésben, bevisszük a hotdóskáposztát a kamrába, Napó betereli a csirkéket stb. Erre megint olyan közeli gránátrobbanások, hog)' mind lefutunk a pincébe. Tűnődünk, hogy vajon mi vagyunk most, senki földje vag)' front, vagy pedig mint a „Columbus és a vadak"-ban, mi is fel vagyunk mát födözve? Ipolyiék, Csányiék telefonozgatnak át a szomszédból,