Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

tegnapi riadó (igaz, riadó is volt délelőtt, ezt el is felejtettem) miatt sok időt elvesztettek és ezért a jelentkezést a mai napra is kiterjesztették. A lapok formálisan lehülyézik (szó szerint ezt írták) a pesti közönséget, mert úgy látszik újabban nem fél eléggé az oroszoktól. Minden lap újra tele van a kislányok ellen elkövetett erőszakkal és egyéb atrocitásokkal. Viszont kétségbeesett etőlködéssel magyarázza a rádió, hogy a németek nem fosztogatják a kiürített területeken a magyarok lakásait, stb. Petsze bután makognak és harcászati és hadászati szempontokat emlegetnek. Ilust sikerül átvinni a vatikáni házba (Tátra utca 5). Az utolsó percben megaprehendál egy Golyó-néni (?) nevű házmesterné és majdnem kidobja szegényt a portyázó nyilasok közé. Szetencsére a Chinoin munkás és én, többszöri bocsánatkéréssel és egy spulni „véletlenül" nálam levő cérnával megbékítettük. November 18. A hivatal bolondok háza. Ujabban orosz fotókópiákat csinálok, én magam, a géppel, mert Grósz urat elvitték a nyilasok, de gépe nálunk maradr (ez egy pasas volt a házban). Megint erősebben ágyúznak és ugyan hosszú ideje nem volt komoly bombázás, de folyton dobnak le bombákat, gépfegyvereznek; rendesen utána mondja a rádió: „Zavarórepülés". Az ember teljesen megszokta az állandó légi veszélyt és ágyúzást, ez már csöppet se zavat minket. Megint nagy tömegű robbanóanyagot kötnek szegény hidainkra és felállították az ágyút a budai oldalon Pest felé. Sárvári szerint egész biztosan felrobbantják a hidakat, „ő majd szól nekem!" Sátvárinak egyébként nyilas menlevele van, Kozma nyilas képviselő ügyvédünk szerezte neki, akinek viszont ma Sárvári irat egy angol nyilatkozatot (én csinálom), ahol mint a Coats koncern tagja „I am deeply indebted and our Company and I myself owe him any service in return"!, mert megy - Svájcba!! Délben kivételesen elég üres villamoson haza, rám fér, mert kb. nyolcféle bajom van, náthás vagyok, köhögök, fatzsábám van, lefagyott a kezem és a lábam stb., de sajnos étvágyam és emésztésem kiváló. A kalauzt megkérdezem, hogy minek köszönhető ez a csodálatos ütés villamos? Szája elé tett kézzel súgja nekem: „Talán mát elmenekültek?". November 19. Délelőtt két riadó is van, de egyebekben békés vasárnap. Egész délelőtt a balkonon fekszem. Kétszer is jönnek Ráták, egészen alacsonyan nem méltóságteljesen és megfontoltan a magasban mint az angolok, hanem vadul rohanva, úgy hogy az ember először azt hiszi, hogy Messerschmidt vadász. Lent nagy köd a városban. Egész nap ágyúznak. Szokatlan, ha elhallgatnak.