Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

szett nekik), s a bevonuló katonák azt mondták, hogy bár már itt lenne Sztálin a mező alatt, akkor nem kellene a németekért harcolni, de majd gondjuk lesz rá, hogy ne tartson soká. Beregffyt gyűlölik, azt mondják, undok és kegyetlen ember, még a tiszteknek is „le kellett vágni kopaszra a hajukat", és repülőgépen tart szemlét, olyan alacsonyan száll, hogy majd lecsapja a fejüket. De remélik, hogy egyszer majd a „kezük ügyébe esik". Délután elszaladok Paula nénihez, nagyon fél, mert azt itták a lapok, hogy „érvénytelenek a vegyes házasságok". De hiszen egyelőre nincs semmi rendelkezés, az idő pedig egyáltalán nem Szálasiéknak „dolgozik". A rádió azt mondja, hogy az oroszok három irányból közelednek Budapest felé, elfoglalták Nyíregyházát stb. De nem mondanak egy helyet sem, ami Budapest irányába esne. Baját is elfoglalták, de keletről-nyugatra haladva. A három irány: — Bajától észak felé, a Szeged-Budapest vasútvonal mentén és Debtecen felől. Ezalatt az esti „Magyatotszág" jelenti, hogy visszafoglaltuk Túrkevét, Mezőtúrt stb. de ezek az oroszok hátában vannak és a katonáink szerint bekerített németek vannak ott! Egy nyilas megjegyzi a fogasban: „Egy-kettőre megint a Donnál leszünk!" 7-re hazaérek, nem történt semmi, holnap mát hivatal. Napó rendkívül élvezi, hogy Temesváry Laci lett a Nemzeti Bank elnöke! (Szemben lakott velünk vagy 25 évig itt a hegyen, nyilas újságíró lett, nem tudom, mit érezhet most; szerencse, hogy a dolog nem tart soká, szegény, nagy zavarban lenne...) Október 23. (Hétfő) Elindulunk Bolival y47-kor, a 6-os villamosra tömegesen szállnak fel zsidó fétfíak és nők rengeteg batyuval, hátizsákkal. A páholyban, ahol ülök, egy ketesztény férfi átadja a helyét egy zsidóasszonynak. Egy nő, aki velem szemben ül, pedig megfogja az egyik zsidólány csomagját. Csodálkozom; ez már a Szálasi hatása. Pedig Budapest túlnyomórészt nyilas! Bemegyek a hivatalba (csütörtökön voltam utoljára bent), Szigeti mondja, hogy közben ki kellett volna engem dobni, de az újpesti üzem elfelejtette! Ok itt bent mindenkit kidobtak, aki „zsidóvonatkozású", de mát vissza kellett ezeket hívni, mert kisült, hogy csak az újságok írták, de ez nem rendelet. Jó kis zűrzavar! Nem bánnám, ha kidobnának, s lenne vagy 1 hónap szabadságom, legalább a legnehezebb időket otthon tölthetném. Igaz, elfelejtettem megírni, hogy pénteken visszaadtuk a látogatást Ipolyiéknak, akik még tavasszal voltak nálunk, de aztán az asszony elment vidékre, s most az ember újra átjött. Rendőrtanácsos, de tisztességes emberek; elmondják, hogy a nyilas őrnagy feljelentette Jankovichékat (nyugdíjas tanácselnök), mert Évi nem engedte neki, hogy minden további nélkül beüljön a Fekete-villába (Jankovich Évi a légóparancsnok). Szóval őt is a Hain