Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

vonalon), s egész nap utazott. Kelenföldről a taxi 30 P volt, s még külön 30 P kért a sofőr előre azért, hogy vállalja a fuvart. 24 óráig nem evett semmit, mert előző este természetesen vacsota után indultak. Október 12. Úgy látszik lelassult az offenzíva: a tegnapi 30 000 fogoly helyett Gaálné ma már 180 000 fogolyról mesél. Haza akarok sietni, mett Mariska egyedül van és cukor meg kenyér után járt, de riadó 2-Vz4-\g. Majdnem mire hazaérek. Rohanva dolgozunk Mariskával, hogy 8-ra készen legyünk mindennel és lefekhessünk. Boli elvesztette a biciklije srófját, lefutunk zseblámpával (megjegyezte a helyet a Mártonhegyi úton) és meg is találjuk. Holnap akat Tatáta menni a holmikért! Szegedet és Kolozsvárt elfoglalták. Aachent angol tüzétség lövi, amint ők mondják a „német megsemmisülési párt" jóvoltából. Október 13. (Péntek) Eddig a kedd volt az igazi fekete nap, mindenki 1-2 napon belül várta az oroszokat. Most csak a következő weekendet emlegetik. A hangulat nagyon polgárháborús. Tegnap a nyilasok röpcédulákat dobáltak, melyekjói leszidják a Lakatos kotmányt. Ma is megint röpcédulák: „Fegyvert! Szálasi". Két kollégánk lakásán is házkutatást tartottak (az egyik a Népszínház utcában, másik a Dob utcában lakik), razzia volt mindenütt, fegyvert kerestek. Velünk szemben a Teréz körúton egy zsidó lakást bérbe vettek a nyilasok, ma reggel a rendőrök állítólag kézigtánátokat és fegyvereket vittek el onnan. Sarló és kalapácsos röpiratok is voltak. A Nyugatinál nagy veszekedés volt németekkel. A hivatalban előre megkapjuk három hónapi fizetésünket, lepecsételt borítékokban, hogy legyen pénzünk, ha nem tudnánk bejönni. Boros tegnap nagy örömmel jött, hogy Rommel 16 hadosztállyal lement Belgrád felé, s most elvágja az oroszokat. Nem akartam a kedvét rontani, de Afrikában is volt Rommel, sőt az Atlanti falnál is közreműködött. Mindenesetre egy kis idővel eltolódott a megszállás, ha soká tart ez az állapot, kitör a polgárháború. Ma riadó 9.45-13.20-ig. Most még fönt vagyunk, a rádió mondja: „Achtung, Achtung! Mijo fin, Budapest Grossraum! Uhtzeit 13.54!" Dudásné beszélt a házban az egyik nyilassal, aki dühösen azt mondta: „Persze hogy gyalázatos angolbarát ez a kormány, mert ha nem lenne az, már úgy összebombázták volna Budapestet, hogy kő kövön nem matadt volna" (mert három hete nem bombáztak). Mire Dudásné: „És ez annyita hiányzik magának?" A tegnapi riadó után a villamoson két nő a Délivasút előtti állomáson haragjában megrugdosta egy-