Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Október 6. Ünnep; már több mint két hete nincs bombázás. A nyilasok esküsznek tá, hogy ez a Mijó! Valóságos mítosz alakult ki a Mijóról, ami úgy kezdődött, hogy a legutóbbi bombázások végén bemondta a rádió, hogy Mijó Kolozsvár, meg Mijó Budapest. Azt hiszik, hogy a MIJO valami elektromos csodafegyver és állítják, hogy azért nem megy a 8-as meg a 2-es, mert a Dunaparton van a Mijó — csak senki nem látja. — Séta Olgával: az Edgárt mentesítették, megmutatta Olga az okmányt. Az ilyen mentesítés mindenre jó, kivéve fajvédelemre és vagyonra. Délután leszaladok Húshoz (levél jött Genfből és 2 sürgöny), most Budán laknak, a mentesített zsidók menekülnek a csillagos házakból és albérleti szobákban 300-500 P-t is fizetnek, ketesztény házakban. Pokoli hazamenni a 6-oson !/27-kor (elsötétítés). '/zlO-kor leoltok, X

A\ 1 -kor felébredek légi veszélyre, de megint elalszom. Nem tudom, mikor fújták le, alszom, mint a bunda, nincs semmi. (Az utóbbi 2 hónapban négy kilót híztam! Semmi esetre sem a koszttól!) Október 7. Boros azt mondja a hivatalban, hogy kedden itt volt Adolf Budapesten! Leányfalun beszélt egy ejtőernyős német századossal, „komoly ember", aki határozottan állította, hogy beszélt vele itt 5-6 percig. A nyilas változás, azaz inkább a puccs most „hétfőre van kitűzve." Az előző este 8 felé hallott robbanás (éppen Mari haját mostuk, és nem törődtünk vele) az volt, hogy felrobbantották a Gömbös szobrot a Döbrentei téren. (Egyszer régebben már tele éjjelit taktak a fejére, mint a „tengely" szerzőjére!). Gyönyörű napos szombat van, elkezdenek légózni. Leveleket és sürgönyt akarok feladni, de éppen becsukják a Nyugati postát, mert légó van. Valami katambol volt a 6-oson, lépésben mászik és 12-től 3

A1 -ig ér a Széli Kálmán térre. Már a Szász Károly utcánál légi veszély. A Széli Kálmán téren érzem, hogy maximum 2 állomás még és riadó. Ezért nem is szállok 59-re, hanem a 44-re, tényleg a János kórháznál sziréna, a villamosok is megállnak. Itt kint nem veszik olyan szigorúan, hogy rögtön be kell menni házakba, így nyugodtan elérek Paula néniékhez, senki sem szólít meg. Paula néni magas tetejű kalapban, bottal, kabátban éppen megy le az „óvóhelyre". Én is lemegyek vele egy kicsit, aztán napozunk, ebédelünk, lőnek ugyan de Pesten nem bombáznak. A riadó 12.50-15.35-ig tartott. Állítólag Komáromot és egyáltalán a bécsi vonalat bombázták, azonkívül Zalaegerszeget (?), stb. A4-es fogassal haza. Marival olvasunk az emeleten, szép meleg este, tengeteg csillaggal.