Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

az még a Dob utcától! — Délután kijön Sári és Pali. Mondom nekik, hogy én nem félek személy szerint, csak persze Magyarországot tönkretette a tossz politika. Nem félek úgy az oroszoktól, mint pld. a szetbektó'l; hiszen a németekkel együtt szabad rablás volt Belgrádban — miért bánnának velünk jobban? Nem hiszek a propagandában, de előte látom a sok személyes feljelentést és irtózom a mcgtotlástól, akármilyen tetmészetes is. Szeptember 9. Bolival elmegyünk Paula néniékhez búcsúzni. Felhívjuk Tatát és megkérem Selmeczit, hogyha felfordul a helyzet, Bolit okvetlen küldje haza. Nagyon tossz, hogy elmegy. Finom ebéd, rántott csitke (levágtunk). Négykor kicipekedünk a Délihez, mert onnan megy a vonat; eltalálták az összekötő vasúti hidat és arra nincs közlekedés. Még '/zó-kor nem tudták, hogy lesz-e egyáltalán vonat. Aztán beültek valamibe, rengeteg némettel. Még Margittal elmentünk tejfelért a Karolina útra, én leülök egy padra és nézem a vasúti töltést a vonatokkal, meg a 61-esőket, ahogy jönnek a szép hegyi táj felől. Mindegy hogy hol vagyok, úgy sem találom helyemet. (Ez nem is igaz, nem vagyok ideges, csak szinte eltötpül a pillanat a dolgok mellett.) Szeptember 10. Délelőtt napozás, nem olvasok újságot, nem hallgatok rádiót, a szomszéd kertből áthallatszik: Légiriadó Győr. A fiút most riasztják. Légi veszély van, de nem lesz riadó. Elmegyek Marival és Gézával az indián-tanyáta, gyönyörű szeptemberi nap, üldögélek egy kicsit, szinte megáll az idő, mint néha az embernek. Délután elsétálok a szép kanyatulatunkhoz; mennek a németek mindenfelé, viszik ronda SS nőiket is. Az embet azt hitte volna, hogy legalább is szép nagydarab kisportolt szőke nők, de csupa kicsi, tömzsi lottyadt húsú, szőkésbarna és barnás-szőke nő van velük, színtelen arccal, valami végtelen gusztustalan és spisz kurvaságot árasztva. Mát üres a kiserdő, de a Széchényihegy még tele van. Ha egy nap felébredünk, és nem lesznek itt!... Mati jön Mariskával és Margittal a 7 órai miséről, 8-kor már egészen sötét van és bent eszünk Napó szobájában. Hétfőn mát 8-kor van elsötétítés. Éjjel riadó V^-'/H-ig. '/z3-kor légi veszély sziréna, a riadókor már lőnek, de nincs semmi. Mari megjelenik paplanával, és nálam alszik a pamlagon. Mikor lefújtak, újra lőnek.