Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

TAR SÁNDOR 6714-es személy

6714-es személy Közlekedik: pénteken, IV. l-jén, de nem közlekedik III. 31-én (1978) TÁR SÁNDOR Budapest, Nyugati pályaudvar, 11 óra Apró szemetet sodor a huzat a férfi W. C. irányába, a nagyvárosi csend decibeljei morajlanak, időnként felsikolt a szignál: vigyázni, vigyázni, a vonat lassan, szinte méltóságteljesen közeledik. A bemondó még megismétli néhányszor a figyelmeztetést, páran a csellengők közül felugrálnak a még mozgó szerelvényre. Csikorgás, lármavisszhang. Budapest, Nyugati pályaudvar, 12 óra A vonat egyre jobban megtelik. A sürgés-forgás megsokszorozódva hömpölyög végig a szerelvény hosszán. A leendő utasok zöme már megérkezett, leteszik a jegyüket az általuk elfoglalt helyekre, és leszállnak. „Minket rendesen elenged a főnök tizenegy-tizenkét óra fele, mert tudja, hogy utazunk haza. Ha meg nem, akkor egyet-kettőt enged csak el, hogy a helyet lefoglalja. Ha azt se engedi el, akkor otthagyja mindenki a munkát, és hétfőn az egész csapat kiveszi a munkakönyvét." „Az ember gyorsan felugrik, kinéz valami jó helyet a bandának, szétrakom a jegyeket, és várok. Ez már úgy kialakult." „Bort szoktunk venni, utam, mi nehéz munkán vagyunk, építkezésen, kiszárad ám az ember, egy-két liter ezekből a dugaszoltakból úgy leszalad, mint a pinty..." „Hát hogy sört nem lehet kapni, evvel is a vendéglátó játt jól, mert a drágább bort meg a töményt veszi az ember, apám is azt mondta mindig, hogy fiam, a kocsmáros mindig jól jár, akkor is, hajó a termés, akkor is, ha rossz..." „Úgy, úgy, ahogy az elvtárs mondja, olyan bri-