Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

ALBERTINI BÉLA Budapesti szociofotók — világháborútól világháborúig

Budapesti szociofotók — világháborútól világháborúig ALBERTINI BÉLA A

szociofotók fényképi úton dokumentálnak társadalmi perem-állapotot, szociális elesettséget. Ez az állítás kiegészítést igényel. Gyakorlati okok miatt. A szociofotósoktól és a munkáikról író szerzőktől ugyanis sokan és sokszor mást is számon kérnek. A társadalom napfényes oldaláról beszámoló képeket, illetve ezek elemzését. A nemzetközi szociofotós gyakorlat és a szakirodalom ugyanakkor hagyományosan az előbbi nyomvonalon halad. írásom ezt az utat követi. A huszadik század első felében a kommunikáció egyik leghatékonyabb eszköze volt a fénykép. Ennek lett részese a szociális fotográfia, külföldön éppúgy, mint Magyarországon. A fénykép alapvető támaszra lelt a sajtóban. A hazai lapokban a tizenkilencedik század utolsó két évtizedében a rajzok mellett mind nagyobb arányban tűntek föl fotográfiák. Kezdetben gyakran grafikai közvetítéssel. A századelőn az újságokban már egyértelműen a fényképeké a vezető szerep a rajzokkal szemben. Az első világháború küszöbén pedig megjelenik Budapesten egy olyan sajtóorgánum, amely kifejezetten épít a fényképekre — esetenként azt is mondhatjuk, hogy a fényképekre épít —, Az Érdekes Újság. A szociofotó igazi éltető fóruma a sajtó. Legfontosabb szerepe, a gyors, közvetlen, széleskörű hatás ugyanis a lapokban érvényesül a legjobban. A legnagyobb nézettséget elérve. Véleményalkotást igényelve.