Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

gyon mond. Egyszer egy idegen halálos balesetet szenvedett az ö építési területén, nekiment egy vasgerendának, őt szinte gyilkossággal gyanúsították. Panaszkodik a szűk határidőkre; erre a bontásra egy hónapot kaptak, teljesen irreális, lesz három hónap is, mire befejezik. Nagyon kacifántos volt ennek a háznak a szetkezete, volt ebben mindenféle építési megoldás. Szidja Vendeléket is, de már kedélyesebbre véve a hangot, — Kifacsarják belőlem az utolsó fülért is, örökké a pénz kell nekik, semmi sem elég. És folyton lógnak, ha nem vagyok a sarkukban, nem dolgoznak. Nagyon ügyesek a munka elszabotálásában. Úgy tudják törni a fúrókat, hogy csuda. Nem akarnak dolgozni, a fele nem is tud, olyan vézna legénykék jönnek, ha megfogja a csákányt, hátratántorodik. Ezekkel bontsak le egy épületet egy hónap alatt? A brigád most sem dolgozik, ugyanúgy ücsörögnek, mint egy órával ezelőtt. Csak Csuka kódorog megint. Vállára vesz egy vasdarabot, és komótosan megindul vele. Kakasból mély sóhaj szakad ki, ő ezt már nem bírja tovább. Kimerült őrmester, akinek bakái századszor is elvétik a balra át-ot. Már csak suttogni tudja: — Vendel, szólj neki, hogy hagyja abba! Minek csinálja, hülyének néz? Vendel vállat von, hadd vigye. A két vezető elfelé készülődik. Kakas szól Vendelnek, akkor holnap jövök; mintha már megbeszélték volna. A sarokig sem ér a kocsijuk, Csuka behajtja a fából, drótból tákolt kaput, záróra. Nem sokkal múlt négy, a munkaidő fél hatig tart, de a mai napnak vége. A brigádtagok előjönnek, szedelőzködnek. Jókedvűek, még megbeszélik, hogy mi mindent mondhattak volna Kakasnak. Na, majd legközelebb. Guszti kijelenti, hogy „velem nem mer kezdeni a sógor, mert agyoncsapom, tudja jól". A brigádtagok az öltözőbe indulnak, Vendellel maradunk. Kakasról faggatom. — Máskor is így viselkedik? — Most azért jött — magyarázza Vendel —, mert már rég kapott pénzt tőlünk. Sokáig szabin volt. Holnap délre le kell adnom két rongyot, egyet neki, egyet a művezetőnek, ő szerezte nekünk ezt a bontást, és ő másból nem él, csak a fixből, meg amit tőlünk kap. Amikor ezt a bontást megkaptuk, akkor is adtunk neki. Meg azóta is. Mondjuk van 1500 darab tégla, az durván 2000 Ft, 1,30-cal számolva. Akkor ebből 200-at neki kell adni. Persze, nem tud ő mindenről, ezért van sokszor a balhé. Most többet kell adnunk, és akkor nyugtunk lesz egy darabig. És nekünk arra is kell gondolni, hogy mi lesz a következő meló. Itt még van két hetünk, aztán mi lesz? Most azt ígérte, hogy jó meló lesz. Hát majd meglátjuk.