Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

lettük, csak egyszerűen közülük való. Az is előfordul, hogy ez a bizonyos mag is (három-öt emberről van szó) tagolódik a brigádon belüli pozíció, tekintély szerint. A brigád másik fele a periféria. Ők nemrégen vannak a brigádban, kezdők, fiatalok, máshonnan sürgősen távozni kényszerültek, vagy egyszerűen olyan emberek, akik mindig hátul kullognak. Valószínűleg nem tudatosan (legalábbis a legtöbb esetben nem), de nagyon logikusan szerveződik így a brigád. Ha ugyanis mindenki „úr", akkor pórul járhatnak munkában, pénzben is. A periférián lévő tagok viszonylag gyakran cserélődnek. Előnytelen helyzetüket maguk is látják: tudják, hogy a brigádon belüli pozíciójukat alig javíthatják, ezért továbbállnak. Mindig kerül a helyükre más. Sok brigádban eltartanak egy öreget, de legfeljebb egyet. Az öreg a brigádvezető vagy a „mag" tagjainak közeli rokona. Magasba már nem mászhat, nagyot nem emelhet, de azért tesz-vesz, dolgozgat ő is. Némely brigád asszonnyal, öreggel — mintha az otthoni család költözött volna a vállalathoz. A főnökség — néhány személyes presztízs jellegű akarnokoskodástól eltekintve — nemigen szól bele, hogy melyik brigádnak ki a tagja; egy gonddal kevesebb, ha a brigád magától összeáll. Üldögélünk Vendelékkel a bágyadt napsütésben és az erős szélben, amikor a bejáratnál egy harminc év körüli férfi tűnik fel. Tétován nézelődik, majd Vendelek felé indul. — Sofőr. Ez is mindig akkor jön, amikor nincs fuvar — ingatja a fejét Vendel. Természetesen nem vállalati fuvarról van szó, a sofőr nem is ennél a cégnél dolgozik. Leül Vendel mellé, és minden sietség nélkül elmorfondíroznak a helyzeten. Ez pedig a következő: Van tégla és vasúti sín, ez utóbbi jó háromméteres darabokban. Vevő is volna rá, „az öreg csaj", ahogy Vendel emlegeti. Azt mondja, átveszi a téglát és valamennyit a sínből is. De elég bizonytalan ajánlat, lehet, hogy ma délután visszajön, lehet, hogy holnap délelőtt, talán nem is jön. Az is felmerült, hogy a fuvart ő maga lebonyolítja. Ha nem, akkor a sofőré ez a szállítás. — Hova kell vinni? — érdeklődik. — Nem messze, 15 km. — mondja Vendel. — Mennyi a pénz? A válasz nem egyértelmű, Vendel mond ezernyolcat, kétezerötöt is, ez még alku tárgya. Az összeg nem a sofőré, ennyit a vevő ad. Ezt kell még szétosztani. A sofőr aggályoskodik, mennyire veszélyes fuvar, mire kell számítania. Vendel, mintha itt nőtt volna fel, határozottan álltja, ezen a környéken nem járnak rendőrök. A sofőr aligha veszi komolyan a blöfföt, de tatán jól esik hallania. — De hát van papírod, nem? — biztatja Vendel.