Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

tisztviselő ötvennégy éves elvált felesége is, akinek mérnök és orvos Fia van, de nemcsak férjétől, hanem fiaitól sem kap egyetlen fillért sem, de azért bundában házalja végig az összes adományt-juttató intézményeket. Az egyik öreg albérlő-néninek üldözési mániája van. Azt meséli, hogy négy háza volt Pécelen meg Isaszegen, de fiai és sógorai kifosztották, de nem is azok fosztatták ki igazán, mert az már csak örökségének a morzsája volt, hanem nevelőapja, aki az anyakönyvbe is saját nevére íratta, holott ő valami grófnak vagy hercegnek a lánya, aki meghalt, mielőtt ő megszületett, és rengeteg vagyont hagyott rája. Fiairól azt állítja, hogy az ő vagyonából dúslakodnak, néki meg száraz kenyeret sem juttatnak, pedig a valóság az, hogy mind a három nagycsaládú, szegény munkás, és ennek ellenére és hetenként három-három pengőt adnak anyjuknak. Egy másik idősebb asszony valamikor hivatalba járt, és hivatalnoknő volt a lánya is, de elhatalmasodott rajtuk a paralízis, és keresetképtelenek lettek. A huszonnégy éves lány már járni és beszélni sem tud, anyja viszont többnyire a beszámíthatatlanságig izgatott. Rendes albérlő egy percet sem tölt nála, és többnyire olyanok időznek ott néhány napig, akik nem szeretik, ha túl gyorsan jelentik be őket. Szomszédja, a negyvennégy éves pincér, öttagú családnak a feje. Három lánya közül kettő éjszaka dolgozik, egy pedig nappal; mindhárman textilmunkások. Tizenkilenc és tizenhét éves a két nagyobbik és tizennégy a legkisebbik. A három lány együttesen és összesen heti tizenhat pengőt hoz haza. A pincér valamikor egyetlen éjszaka is többet harácsolt, mert híres, sőt hírhedt lokálokban dolgozott, később azonban gyomorfekélye miatt abba kellett hagynia a munkát. Felesége is beteges, és mindketten akaratnélküli, tengő-lengő emberek; lányaikkal nem tötődnek, terveik nincsenek és vágyuk is csak annyi, hogy valahonnan bőséges segélyezéshez jussanak. Büszkén mesélik, hogy a Horthy-akciótól tizenöt pengőt kaptak, de keveselik, hogy rokonságuk csak havi öt pengőt juttat nékik, az elöljáróság pedig ebédjegyet, tejet és kenyeret. Ebben a családban az a legkülönösebb, hogy a lányok szöges ellentétei szüleiknek. Nem törődnek szépségükkel — holott megdöbbentően finom és diszkrét szépségek, amint a munkában töltött éjszaka után egy ágyban alusszák át a nappalt. Maguk keresték meg a munkalehetőséget és — a szomszédok szerint — vidáman mennek munkába, mosolyogva jönnek vissza onnan, habár a fonodái munka maga sem gyerekjáték, és azonkívül háromnegyed órás gyaloglás tőlük a gyár. Gyomorfekélyes több is akad még ezen az emeleten. így az a negyvenkét éves hadiözvegy is, aki azt mondja, hogy ő elég rendesen él, mert özvegyi nyugdíja havi huszonöt pengő, alkalmi munkával heti két-három pengőt ke-