Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

Dr. Végh László: Szegény Petrigalla nagyon furcsán végezte. Egyet tudok, hogy amikor meghalt, egy nap múlva már egyetlen lemezt sem találtak abban a lakásban. (...) Szász István: Volt benne valami a gnómból, a bennünket figyelő emberből, innen datálódik talán az a gonosz történet, hogy ő tulajdonképpen nem volt más, mint egy intellektuálisan felkészült rendőrspicli. Én ezt kategorikusan tagadom, ez egy gonosz hazugság. O nem volt spicli, nem volt rendőrspicli, de hogy egy intellektuálisan bennünket figyelő és a világot figyelő ember volt, ez biztos. Mihalovics György: Én azon a véleményen vagyok, hogy mindaddig, amíg ennek egyértelmű bizonyítéka nem derül ki, nem kell feltétlenül feltételeznünk, hogy a házigazda bárkiről bármit jelentett volna. Valószínű egyébként, hogy ha jelentett is, az egész tevékenységével többet ártott a megbízóinak, mint amennyit használt. Dr.Végh László: Hogy barát volt-e, ellenség volt-e, besúgó volt-e, jóakaró volt-e, ez mind kérdés marad és immár sose lesz megválaszolható. Mihalovics György: Hogy hős hazafi volt, vagy aljas besúgó, nem hiszem, hogy szabadna válaszolni ezekre a kérdésekre. Talán a kérdés megválaszolhatatlansága arra utal, hogy az ilyen kérdések ilyen éles, sarkított formában föl sem tehetők. Hogy hova került, a mennyországba, a pokolba, vagy a tisztítótűzbe, ezt majd ki-ki megtudja akkor — föltéve, ha van túlvilág —, ha találkozunk vele. Ha az embet Nyugatra nem jutott is el, azért ide lejöhetett a Dunapartra. Itt volt egy néhány méter széles, viszonylag szabad sáv: lehetett beszélgetni, napközben sütkérezni, ismerkedni, csókolózni esetleg. Miért is akart az ember Nyugatra elmenni? Sok oka lehetett... Nemcsak anyagi oka. Volt olyan, aki a tengert szerette volna látni. Volt, aki azt tervezte, hogy elmegy Salvador Dalit megkeresni. Petrigalla Pál a milanói Scalában szeretett volna egy operaelőadást végighallgatni. Ez a vágya sohasem teljesülhetett. Még Jugoszláviáig sem jutott el, noha volt oda szóló útlevele, de a határ előtt — mint annyi sok más embert — őt is lerángatták. Gyártó: LOUMA Bt. és MÜNKART Bt. Operatőr: Csukás Sándor Rendezte: Kisfaludy András