Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

nálunk fűtöttünk. Csak nincs fűtés, hideg volt, mint a fene! Kimentünk a fürdőszobának nevezett helyiségbe, hát látom ám, hogy a fürdőkádban van a brikett! Hát ott nagy mosakodások nem voltak! Kecskeméti Kálmán: Elképesztő pasas volt. Nagyon rossz benyomást keltett, ez volt az első benyomás. Nagyon rossz benyomást keltett, sebhelyes, forradásos arca volt, egy kicsit feminin, harsány volt, affektált és egy kicsit piszkos volt. Deák László: Kis termetű, csaknem kopasz, foltos arcú, nyájas ember volt. Szóval tudott bűbájos is lenni, de tudott embertelen gonosz lenni, vagy legalábbis azt hiszem, hogy tudott az lenni. Velem nem volt soha gonosz, szóval távol állt tőle. Szerény ruházatú, nagyon intenzív szemekkel. Művelt férfiú volt. Szász István: Petrigalla mindenkihez úgy közelített, mint egy úrhölgyhöz, vagy mint egy hercegnőhöz. Amikor kiléptünk, akkor mondta, hogy büdös kurva, rohadt uzsorás, de nem változtatott. Azért mondom, hogy ő bent maga volt a megtestesült grandezza. Mihalovics György: Petrigalla Pál mint antikommunista egyébként készült. Azzal kezdődött a napja, hogy reggel 6-kor bekapcsolta a világvevő tádióját, 6 órakor meghallgatta az Amerika Hangját, fél 7-kor a BBC-t, 7 órakor a Szabad Európát. Utána fölkelt, kitotyogott az ajtóhoz, és kivette a küszöb alól az aznapra odakészített újságot, ezek általában emigráns sajtótermékek voltak. Például Tollas Tibor lapja, a Münchenben megjelenő Nemzetőr, esetleg a párizsi Irodalmi Újság, illetve más, hasonló emigráns kiadvány. Azt hiszem, hogy nem nagyon sokan voltak akkor a kádári világ Magyarországán, akiknek ilyen újságot hozott volna reggel a posta. Voltak olyan hírek is, hogy a lakást lehallgatják. Állt a sarokban egy hatalmas világvevő rádió, a legmeghittebb beszélgetések résztvevőit általában oda ültette kisebb körben a házigazda. Lisziák Elek: Rajzolni a Dési Huberbe jártunk, nagyon jó kis kör volt. Hát ez volt a Magyar Julien Akadémia. Ott volt közel a Vécsey utcához, a Szabadság térhez. Abban a Vécsey utcában, ahol a Petrigalla székelt, amikor átvettük a hatalmat a Dési Huberben, megrendeztünk egy olyan rongyosbált, amiről még az akkori Tükör zimű újság is képes riportban számolt be, Zaránd Gyuszi jóvoltából. Akkor Végh Lászlóval átvonultunk, hogy Lacit idézzem: — Fel, Galláraü Flogyan vonultunk át? Kérem tisztelettel, Végh László marokkói tanítónak volt öltözve, földig érő fehér klepetusban, a hátán egy kereszttel. Én utána piros frakkban és a hátunk mögött egy Isten tudja honnan előkerült szovjet őrnagy. így mentünk „Fel, Gallára!" Az ÁVH-soknak, akik