Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

Dolgoztam én a gyárban is, nyári szünetben. Akkor éreztem meg, hogy a munkásoknak is rossz. Volt egy film, nem emlékszem a címére, munkások­ról szólt. Egy házaspárról. Tördelték a kezüket, azon izgultak, mi lesz, ha megtudják, hogy ők nyilatkoztak. Azt mondták, a munkás itt nem elégedet­lenkedhet. Én éltem kedves juhászokkal, egyszerű emberekkel, és tudom, hogy ők is reakciós vicceket mesélnek,,és a kocsmában élik ki azt, amit egyébként nem élhetnek ki. Nem érzem jól magam. Rosszul érzem magam. Szorongok, beteg leszek, nem bírom, nem szeretek itt élni. A szorongás megmagyarázhatatlan érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitől fél, ha pe­dig szorong, nem tudja, hogy mitől. Én meg, mióta visszajöttem, állandóan szorongok, és szomorú vagyok. Miért van az, hogy mindenütt vidámak az emberek, és itt olyan szomorú­ak? És miért olyan szomorúak az emberek? Marx ezt egészen másképpen gondolta. Fetrengene a sírjában, ha látná, ami itt van. Én egyszerűen nem tudok máshol se élni, itt viszont nem érzem jól magam! Rosszul érzem ma­gam! Szorongok, beteg leszek. Amikor külföldön van az ember, jobb. Példá­ul itt éjszaka sehova sem lehet menni, de ezek infantilis indokok, hogy mi­ért nem. Pedig ez a fontos az embereknek. A hazaszeretet pátoszos dolog, szerintem az ember akkor szereti a hazáját, hajói érzi magát benne. Régen volt bennem egy mártíros hazaszeretet, sírtam, ha a Himnuszt hallottam. Itt az emberek nem politizálnak. Igaz, hogy Nyugaton fordítva van, a diá­kok nem tanulnak, hanem politizálnak, jobboldaliak, baloldaliak, ultranaci­onalisták. De még mindig jobb, mert elégedetlenkedhetnek. Nálunk pél­dául március tizenötödikén kimegy az ember a Moszkva térre. Én legalábbis csak odáig jutottam el, mert ott kell leszállnom a buszomról, és volt nálam egy nagy zászló. Odajött egy rendőr, hogy tegyem el azonnal, mert csak ötször négyes zászlót lehet vinni. Én nem tettem el, hanem elfu­tottam, ő meg utánam, de felszálltam a hatos villamosra. Itt az embernek nincs lehetősége arra, hogy elégedetlen legyen. Azért olyan fagyos és szomorú minden. Március tizenötödikén be vannak szarva, hogy majd tüntetés lesz, pedig senki nem akar tüntetni, mert ki megy oda a lépet kiveretni. Senki. Pedig szabad gyülekezési jog van, az alkotmány ezt megengedi. De csak elvben, mert ha a Moszkva téren hatan beszélgetnek, akkor odajön a rendőr, hogy „nincs gyülekezés", „nincs semmi csoportosu­lás", pedig az ember joga, hogy társasán legyen. Engem nem érdekel, hogy milyenek az anyagi körülményeim, a létmini­mumom legyen meg, és boldog legyek. A pénz nem érdekel. Mikor nem él­tem otthon, volt, hogy hónapokig nem volt pénzem, és negyvenegy kilóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom