Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

linkeltem, és kisebbségi komplexusokat fejlesztettem ki benne. Zsolt teljesen hülyén fogja fel az életet. Mindent azzal magyaráz, hogy mit analizáltak ki belőle. Az egészet untam, és nem szerettem vele lenni. Viszont egyedül se tudok lenni. Ez a kettő nekem sosem ment. Ha soká voltam valakivel, akkor szerettem volna egyedül lenni. Nehéz eldönteni, hogy emberekkel akarok-e lenni vagy sem. Zsolttal is így vagyok, nem tudom, hogy együtt legyünk-e vagy sem. Már megmondtam, hogy többet nem fekszem le vele, de szerinte ez nem baj, akkor legyünk jóban. Én viszont úgy nem leszek jóban. Minden áldozatra képes, csak kedves együttlétekre gondolt, az se érdekli, ha nem fekszünk le, csak vele legyek. Egyébként is Zsolt, Péterrel együtt, állandóan analizált. Ha együtt voltunk, mást nem csináltak, csak engem analizáltak, elmondták, hogy melyik tulajdonságom miért rossz, ez hová fog vezetni, és hogyan kell megfognom a kést. Osszebalhéztunk, végül már semmire sem emlékeztem, összezavartak, és kirohantam az utcára. Ezért sem volt jó velük lakni. Idegesítettek. A sok hülye beszélgetés. Frigid emberek, tele kielégületlen vágyakkal, és abszolút nincsenek tisztában azzal, hogy nekik kielégítetlen vágyaik vannak. Olyan korlátok között élnek, hogy képtelenek észrevenni saját betegségüket, vágyaikat. Egyszer sebes volt a lábam, és mindig a szomszéd néni kötözte be. Kérdezte: „Mi lesz magával, ha én elutazom, ki fogja itt magának bekötni a lábát?" Mikor azt mondtam, hogy a szeretőm, mindenki felháborodott. Mindenki az elfojtottságát látja abban, ahogy én viselkedem. Rettenetesek az emberek, nem bírom őket elviselni. A munkahelyeken is hülyék vannak, de azért nem ilyen pitiánerek. A kábítószerek is nagyon hiányoznak. A második kaparásom után is azért voltam öngyilkos. Először akkor próbálkoztam öngyilkossággal, mikor Amerikából visszajöttem. Mert ha az ember sokáig szív kábítószert, és én Amerikában egyfolytában ezt csináltam, aztán hazajön, és itthon nincs se fű, se semmi, akkor egy másfajta világot alkot, mint az a hamis kép, amit a kábítószerek adtak, és a színes kábítószeres világnak a hiánya rettentően rossz. Először negyven Seduxent és húsz Mellerilt vettem be. Másodszor nem anyám vette észre, hanem Dénes. Akkor kapott észbe, mikor náluk voltam, és leestem a gyűrűhintáról. Jött a mentő, bekötötték a berepedt fejemet, aztán elvittek. Irtó nagy jelenetet csinált. Felkapott a levegőbe, és nem engedett el, azt üvöltötte az orvosoknak, ezért a lányért nem nagy kár, ne mossák ki a gyomrát. Aki meg akar halni, az haljon meg, mindenkinek választási joga van. Ez alkotmányos jog! Elkezdett a folyosón futkározni. Egy darabig hülyéskedtünk, mondtam neki, hogy én élni aka-