Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

nagymamámnak és az egész családnak. Befeküdtem a szoba közepére, és ott csináltam. A papám figyelmeztette anyámat, hogy szólni kéne ennek a lánynak, de a mamám nem engedte. Megmutattam a tudományomat a szomszéd lánynak is, kiderült, hogy ő is tudja, de ő egész másként csinálja. Mert én például nem a nemi szervemet dörzsöltem, hanem összeszorítottam a lábam, és a hasamat dörzsöltem. A szomszéd lány a nemi szervét birizgálta, de nem láttam pontosan, hogy mit csinált. Jól tudtam kielégülni kötélen mászás közben, vagy ha az ujjamat szoptam, és simogattam a szemhéjamat. Szerintem az önkielégítés egy életen át bevett szokás. Egy lány egyszer azt mondta, hogy ő még soha nem csinálta, de megmondtam neki, hogy hiányzik belőle az emberré válás lehetősége. Még Zsolt is azt mondta, hogy neki az önkielégítés bűntudatot okozott. Nekem soha. A lányok sokkal jobban szeretkeznek, mint a pasik. Jobban ismerik a saját testüket. A lányok finomabbak, gyöngédebbek. A női test sokkal izgalmasabb. A nőknek sok mindenük van, a férfiaknak csak farkuk. Nincs mellük, derekuk. Amikor először feküdtem le egy lánnyal, azt éreztem, hogy pasi, mert én sokkal passzívabb voltam, mint ő. Amikor másodszor összejöttem lánnyal, már oldottabb voltam, és nem olyan volt, mint egy pasival. A kefélést kivéve, a lányok mindent csinálhatnak egymással, remekül ki lehet elégülni, és ráadásul esztétikusan. Olyan, mint az előjáték. Csak akkor ijedtem meg, mikor a lány szerelmesen nézett. Nem tudom elviselni, hogy lánnyal szerelmesek legyünk. Szeretkezni, azt igen. Régen elítéltem, hogy nő nővel, férfi férfival, de aztán megszűntek ezek az előítéleteim. Szerintem a homoszexualitás vagy a biszexualitás éppen úgy nem perverzió, mint a maszturbálás. Vannak perverzitások, de amit emberek csinálnak, az sosem az. Én csak annyira voltam homokos, hogy nem idegenkedtem nővel való szeretkezéstől. Zsolttal egyszer nagyon összevesztünk, akkor találkoztam Edittel. Magányos voltam. Baromi jóban voltunk. Egy ágyban aludtunk. Arra ébredtem fel, hogy simogat, bőgni kezdtem. Mondtam, hogy nekem már mindegy, férfi, vagy nő... szeressen engem! Kicsit olyan lehetett, mint a szüleim házassága, amit szintén a magány teremtett meg. Az emberek azért tolonganak felebarátaik körül, mert ez az egyetlen lehetőség, amibe belekapaszkodhatnak. Hogy összetartozzanak valakivel. Én azért tattoztam Edithez, ezért szerettem őt. Rettenetes űrben éreztem a világomat. Az Edittel átélt szexuális élmények egészen mások voltak, mint bármely fiúval. A testi érzés ugyanaz, csak másfajta örömszerzés. Arra is emlékszem,