Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

Elsőben volt egy szörnyű vörös nadrágom, amit a bátyámtól kaptam. Olyan blúzt viseltem hozzá, amin csak egy gomb volt, kilátszott mindenem. Iszonyú sovány voltam, és rém picike, rengeteg gyöngy, ékszer, mindenféle volt rajtam. Az osztályfőnök mindig kérdezte, hogy nem lehetne kevesebb? Olyan vagyok, mint egy ékszerbolt. Az orosztanárnőről rögtön tudta az ember, hogy buzi, mert feltűnően fér­fiasan öltözködött. Később láttam őt átölelve egy nővel. Ezért meg akart buktatni. Az első órán azt kellett felírni a táblára, hogy elkezdődött az óra, a diákok leültek — oroszul. Tizenheten voltunk a csoportban, a fél osztály, és tizenhatan kaptunk ebből egyest, az utolsó csak azért nem, mert kicsön­gettek. Az osztályfőnöki órán téma lett, hogy milyen szadista a tanárnő, úgyhogy másodikban már nem tanított. Biztos voltam benne, meg fog buk­tatni, mert már tizenegy egyesem volt, itt nincs tovább mese. De kihívott felelni, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, hanem a legértelmesebb a csoportban, és biztosan ismerem a Tetemrehívás első sorait. Ha ezt elmon­dom, kapok egy négyest. Erre a négyesre és a tizenegy egyesre év végén hár­mast kaptam, mert az a buzi szeretett engem. A matematikatanár ellen is jó hülyeségeket eszeltem ki. Szünetben le­esett a tábla. Tudtuk, hogy a matektanár mindig mutatópálcával ütögeti a táblát, ezért visszaraktuk. Bejött, elkezdett ütögetni, a tábla meg paff, le­jött. Röhögtünk, ő meg elvörösödött: Ti hagytátok volna, hogy ez a tábla agyonverjen engem? Később egy szenilis öregember tartotta a biológiaórákat. Nála minden dolgozatot összecsaltunk, tüsszentőporokat hoztunk az órára, egyszer egy röhögőgépet is. A sarokba beraktunk egy hányást. A legkedvesebb diákjá­nak azt mondta: „Kérem, azt a micsodát szedje ott föl!", de az az igazság, hogy ez egy importált műanyag hányadék volt. Ezt a tanárt felhívta telefonon az egyik lány, aki később színművészetire került. Ennek a lánynak a barátnője bukásra állt, úgy hívták a hülye lányt, hogy Süttő. A színészjelölt csaj a következőt mondta a telefonba: „Ha te holnap egyest adsz a Süttőnek, akkor ideállok az ajtód elé, és ha kijössz, szétlövöm a pofádat." Azzal lecsapta a kagylót. Másnap a Süttő szépen el­mondja a leckét, de a tanár: „Sajnos, nem tanulta meg. Egyes." Süttő bőg: „Miért kapok én egyest?" „Tudja azt maga nagyon jól!" A lány másnap is felhívta: „Hallom, egyest adtál a Süttőnek." Harmadnap megint. Szegény Süttőt majdnem meghúzták; senki sem tudta, hogy ki hívogatja telefonon a tanárt. A világnézettanárunk nagyon intelligensnek tattott, mikor azt hittem, hogy egyes dolgozatot írtam, akkor is ötös lett. Az egész osztály utálta. Egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom