Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

hozzám ez a fiú, hogy szeretne kérni a rumból. Odaadtam neki az egész üveggel, és akkor elkezdtünk járni. Egy másik diákszerelem volt Gabi. Ekkor már első gimnazisták voltunk, egy osztályba jártunk. De soha nem beszélgettünk. Egyszer elmentem egy szemináriumra, ahol ott volt Gabi, és mikor inni indultunk a szeminárium után, akkor vettem észre, hogy milyen szép fiú. Kiderült, hogy én is tetszem neki. A buli után, amikor hazakísért, anyám az erkélyen várt, Gabi leterítette a földre a kabátját, rátérdelt, és meghajolt a mamám előtt. Gabi mamája őrült absztrakt festő, a papája is kicsit bolond orvos. Szédült avantgárd család, de mindenki nagyon szerette egymást! Soha nem volt probléma, hogy ott aludtam, külön szobát kaptunk. Az az egyiptomi fiú, akivel Amerikában voltam, olyan volt, mint egy puma, mint egy nagy ragadozó állat. Siklott a testemen, az egész jelenség olyan volt, mint egy önfeledt erős állat játéka. Az is érdekes, hogy ha valakit szeretek, akkor egyáltalán nem tudok sötétben szeretkezni, nem tudom, miért, de szeretem látni a másikat meg magamat. Ellenben az egynapos kapcsolataimban képtelen vagyok világosban szeretkezni. Azokat az embereket, akiket nem szeretek, jobb, ha nem látom, és így történik meg a dolog. Egyébként mindenki másképpen csinálja. Ezt nem lehet kategorizálni. Pistával egész éjszakákat tudtunk végigszeretkezni, volt olyan is, hogy még egy egész nap, pedig azt mondják, ki sokat fekszik ágyban, az rettentően megutálja a szeretkezést, nem érez testi izgalmat. Jobb közben aktív életet élni, mozogni. Az is érdekes, hogy amikor az ember tizenhat éves, és csókolózik egy fiúval, akkor az már összetartozást jelent, de ha ma csókolózom valakivel, akkor az azt jelenti, hogy csókolózom vele, és nem azt, hogy összetartozunk. Változnak a szokások, tizenhat éves koromban én legalábbis azért csókolóztam, mert szerettem valakit, és csak azzal csókolóztam, sőt, csak annak engedtem, hogy a kezemet megfogja, akit szerettem. Egyszer voltam egy házibulin, depressziós volt a hangulatom, csak leültem, és hallgattam. Ha az ember ilyen passzívan viselkedik, akkor állaira ragadnak rá a többiek, mert érdekli őket a zárkózottság. Legalább húsz pasi jött oda beszélgetni, de nem érdekeltek. És akkor odajött hozzám egy fiú, és azt mondta nekem, hogy tetszem neki. Mondtam neki, hogy ő nekem nem. Nagyon kedves fiú volt, ez a mondatom egyáltalán nem riasztotta vissza. Éreztem, hogy valahonnan ismerem, elkezdtünk beszélgetni, hogy honnan ismerjük mi egymást. Sablonos beszélgetés volt, hiszen sokszor előjön ez, az ember mindenkit ismer előbb-utóbb ebben a városban. Ott