Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

elvesztettem, mert az én szüleimnek még volt hitük, az ország azon emberei közé tartoznak, akik talán utat mutattak, mert ők még hisznek ebben az ideológiában, meg egy csomó mindenben, amiben már senki nem hisz. Én a szüleimtől hitet kaptam, és nekem az a legszarabb, hogy azokat a dolgokat, amiket a szüleimtől kaptam, és hittem bennük, sorra elvesztettem. A mamám értelmiségi családban született, harmadik gyerek volt, a bátyjai meghaltak, a szülei mindig a bátyjaira emlékeztek, és vele nem sokat törődtek. Anyai nagyszüleim úgy kötöttek házasságot, hogy volt két rokon család, az egyiknek volt egy fia, megszállott materialista. A másikban volt egy lány, aki még harmincéves korában is színészekbe volt szerelmes. Teljesen földtől elrugaszkodott valaki volt. A két család úgy döntött, hogy ezt a két embert egymáshoz kell kötni. Ebből a házasságból sosem lett szerelem, de lett három gyerek, az egyik az anyám. Anyámtól tudom, hogy ő húsz év alatt két szót nem hallott, hogy a szülei egymással beszéltek volna. Mindig levélben kommunikáltak. Anyámat teljesen aszexuálisan nevelték, amikor először csókolózott egy fiúval — akkor tizenhat éves volt —, és meglátta az anyja a kapualjban, nagyanyám teljesen ki volt miatta borulva, hogy ez természetellenes dolog. Nagyapám viszont azt mondta, hogy nem az. Anyám sosem látott sem gyöngédséget, sem testi közelséget maga körül. Négy évig járt egy fiúval, akivel nem feküdt le. Pedig a fiú nagyon fontos volt neki, éveken át szinte naponta csókolóztak. Anyám húszéves volt, amikor férjhez ment hozzá. De aztán valahogy vége lett ennek a kapcsolatnak a háború alatt, és akkor férjhez ment egy másik férfihoz, nem tudom, hogy hívták. Annak volt egy ötéves kisfia, anyám is rögtön terhes lett, úgyhogy huszonegy évesen már két gyereket nevelt. Állandó szexuális problémái voltak. Anyámnak ez a második férje alighanem meghalt, mert azt hiszem, hogy ő soha senkitől nem vált volna el, bár nem szeret senkit. Önmagának fontos, de nem tud egyedül létezni. Ha nagyanyám nem halt volna meg, nem is ment volna férjhez. Ötvenhatban aztán disszidált a bátyám, vagyis a féltestvérem. A háborúban anyámék védett házban laktak, őt ennek ellenére elvitték a nyilasok. Nagyanyámat otthagyták, mert tébécés volt. Kiderült aztán, hogy ezek álnyilasok voltak, és megmentették anyám életét, mert a csoportot börtönbe vitték volna, de előbb megkérdezték, hogy ki nem zsidó. Szerencsére anyámon nem nagyon látszik, így mikor megkérdezték, ő egyszerűen kiállt a sorból, hogy nem zsidó. Szerintem anyám idegbeteg, otthon mindig jeleneteket csinál, ha valami nem tetszik neki, mindig üvöltött, és ököllel verte a fejemet.