Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

HARASZTI MIKLÓS Darabbér

egész főváros munkásságát leleplezték, bemutatva, hogy háromnegyed kettő kötül (negyedórával a fájront előtt) erősen csökken az ipar áramfogyasztása és felszöknek a melegvízfogyasztás központi mutatói. A fejcsóváló statisztikák a gyári lapban, amelyek a munkások időbeosztását taglalják, mindenkinek azt juttatják eszébe, hogy vajon milyen a munkatempó ott, ahol ezeket a felméréseket megszervezik, a kimutatásokat összeállítják, a cikkeket megfogalmazzák. Az ügyintéző, aki az idejével harcban álló darabbérest könnyű szívvel megvárakoztatja, nem talál hitelre magyarázataival. A szalagmunkás számára pedig, akinek egyszerűen nincs módja arra, hogy időtabellája ne legyen tökéletes, az irodista maga az élősködő. A főnökök időbeosztása, munka-intenzitása nem téma, a reprezentáció és az értekezletek világának megítéléséhez hiányzik a mérce. Ténykedésük ellenőrizhetetlensége értelmetlenné változtatja a „lógás" és a „szorgalom" fogalmait: ha nem volnának alkalmasak a főnökségre, akkor nyilván nem is volnának azok. A beosztottak munkája viszont összemérhető és megítélhető. A főnökök független békebíróvá lépnek elő, „rendesnek" számít az a főnök, aki keményebben fogja az irodistákat, őket is „hajtja". Igaz, a szigorúan tartott irodista visszalő, még inkább kihasználja az alkalmakat, amikor éreztetheti velünk a gyártól kapott kis hatalmát, de annál nagyobb elégtétel, ha a főnök megszidja valamiért. Hogy a mi munkánk is lazábbá, könnyebbé váljék, az amúgy is elérhetetlen, mi darabbéresek vagyunk, magunk hajtjuk magunkat. A teljesítménybéres egyetlen kielégülése az a hite, hogy viszonylag szép pénzt szorít ki a vállalatból, és hinnie kell abban, hogy ez minden mást pótol. Ha az iroda világában megsértik, különösen, ha olyanok sértik meg, akik nála kevesebbet keresnek, akkor romlik az esélye, hogy elfeledkezzék a hitét cáfoló valóságról. Mindig talál rá módot, hogy a sértést személyes sértésnek vegye, és lépcsőházi füstölgéseiben a sértő fél személyét (magában) visszasértegesse. De mindenkinek bőségesebb a tapasztalata, semhogy ne sejtené, a sértés ott kezdődik, hogy ő kér, nem pedig fordítva. Egyébként a túlzott jó modor sem szeretett. A tiszta, tárgyilagos, leplezetlen viszony nincs ínyére azoknak, akiknek dolguk akad a szervezettel. Talán sérti őket, ha kitűnik, hogy ügydarabok, ahogyan az alkatrész darab az ő kezükben. Az ügyintéző udvariassága a megmunkálandó darabbal szembeni érzéketlen fölényem mása, az udvariasság az ő szakértelme. Az az elviselhető irodista, aki képes a társalgást patriarchális joviális, enyhén cinkos hangnemben tartani, tegye ezt bármilyen elcsépelt, átlátszó módon. Elvárják, hogy egy kis megjátszással siessen a segítségünkre, amikor a szervezet érdekében teszi a dolgát. Ha nőről van szó, tegyen úgy, mintha udvaroltatna