Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

úgy odavágjak neki, hát ez olyan primitív dolog! Mindig, mikor ilyesmit hallok, ég a pofám, szégyellem, hogy férfi vagyok! Hát ez a nőnek a megalázása így! Hát EMBEREK vagyunk, eszünk van, lelkünk van! Énnekem a szexuális élethez hozzátartozik az is, hogy megsimítom az arcát, meg ő is az enyémet, szólunk egymáshoz! Ezt nem lehet-két perc alatt elintézni! Én különben mindig csak egy numerát szoktam. De az akkor eltarthat három óra hosszát, vagy eltarthat akár reggelig! Na, erre mondom, hogy én kultúrember vagyok. Köpködnek is érte! Mer én ezt nem is tagadom, én ezt vallom is. De köpködnek érte sokan; valahogy úgy veszik, hogy ez erkölcstelen dolog! — Fujj — aszondja —, te disznó! — Hát te meg akkor paraszt vagy! — mondom neki. Ugye, csinált két gyereket, kétszer két perc alatt, oszt asziszi, hogy ő a Jani! Közbe meg fogalma sincs, hogy mi az a szex! De most evvel a kislánnyal megtaláltuk egymást, ebbe is megtaláltuk egymást. Úgyhogy a kocka el van vetve. Jön, most már jönni fog. Odaadtam neki a lakáskulcsot is, megmondtam neki: — Gyere! Gyere haza! Az otthonomba, az otthonodba! Feleségem leszel! Ne az apukáddal törődjél, velünk törődjél! Gyere HAZA! Jön is majd, fog jönni. Úgyhogy most már ez a szakáll is neki készül, neki nő. Nem is akartam én újra szakállt növeszteni; a fenének, nem lesz szakállam, úgyis annyira cikizték! De nem, aszondja, neki tetszik. Hát, ha neki tetszik, akkor hadd nőjön! Akkor mit érdekel engem, hogy kinek nem tetszik?! Hát ő az első, nem?! Szóval, ez a szakáll most neki nő. — Mer az első szakállam, az magam miatt volt, nekem kellett — hát ahogy a feleségem elment; akkor növesztettem. De ez most az övé lesz, a Madonnáé! Meg minden az övé lesz! Mer neki köszönhetem, hogy élni szeretnék megint. Ötször próbáltam meghalni, nem ment, nem tudtam jól megkötni a hurkot — most már tudnám, de most meg élni akarok. Élni fogok, nem fogok piálni se. Mer ha jön a Madonna, akkor nem lehet. Mer még egy csalódást már nem viselek el! Megmondom őszintén: a szexbe, ebbe az egybe nem egészen stimmeltünk a feleségemmel. Mer gyönyörű nő volt! Gyönyörű nő volt, álmodni se tudok szebbet nála — hát ezér is nem lehet elfelejteni. De hogy egészen őszinte legyek : az ágyba nem stimmelt a dolog. Rengeteget gondolkoztam én ezen — mer már nem tudtam, hogy melyikünk a normális, én vagy ő. Meg kérdeztem is másokat, nálam okosabbakat, hogy hogy van ez. Én úgy gondoltam, hogy a mi korunkba, a mi fiatalságunkba az a normális, ha én, mondjuk, másnaponkint szeretnék házaséletet élni a feleségemmel. És nem az, hogy csak hetenkint egyszer, vagy másfél