Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

rázta el ezt nekem senki, nem tudtam, hogy hogyan kell nevezni!) Na persze, maszturbáltam, mer nő még nem volt. Tizennégy éves voltam, mikor befejeztem a nyolcadikat, feljöttem Pestre; ugye, új világ, minden — na, így történt, hogy előbb vesztettem el a szüzességemet férfival, mint nővel. Akkor aztán egy kicsit meg is ragadtam ott ezekbe a körökbe — mer nő meg még akkor se volt! Hát, nem láttam én még bukszát sohase, csak mikor a világrajöttem! Homokosnak lehet születni is — na, én nem születtem annak, én csak engedtem, jobb híján. Mer nem volt nő — hát egy gyereknek honnan lett volna! Aztán; ahogy úgy tizenhat, tizenhét éves lettem, akkor már jött minden. Úgyhogy én mindent végigpróbáltam. Férfit, nőt, vegyesen is, gruppban, voltam strici, selyemfiú — én minden voltam, amit csak ki lehet találni. Tudok mindent, ami szex, professzor vagyok benne, nálam csak az arany fényesebb! Nincs olyan terület, amit én nem jártam be — amikor megnősültem, csak akkor maradt ez abba. Csak még azt hozzáteszem — mer ez érdekes; sok nőt ismertem, van mihez mérjem; de azt elmondhatom, hogy én a buzik közt sokkal több becsülettel találkoztam, mint a nőknél. Mer amíg közéjük tartoztam, engem soha meg nem bántottak. Soha, egyik se! A feleségemmel egy szilveszteren kerültünk össze. Én már akkor megint nem voltam nővel négy hónapja, valahogy megint átálltam férfi-ügyekre, megint olyan körökbe éltem. És ahogy akkor találkoztunk— hát ez nekem olyan volt, mint mikor valaki fuldoklik, és dobnak neki egy mentőövet. Kaptam szilveszterre két meghívást. Az elsőről nagyon is tudtam, hogy micsoda — homokos buli volt —, a másikról nem tudtam semmit. Kíváncsi lettem, és oda mentem el. Ott ismerkedtünk meg. Ugye, hát egy pesti szilveszter — mindenki párba ment. Vagy aki meg nem párba volt, azt is szánták valakinek. Ezt a lányt egy nagyfejű manusnak szánták. Láttam is, hogy mi az ábra — de hát nem nagyon figyeltem én még az elején őrá. Aznap döntöttem el, hogy erre a bulira megyek. Estefelé nekiindultam, hogy vegyek valamit — legalább egy üveg vermutot, ugye, ennyi a belépő. Végigjártam a Körutat a Nyugatitól a Moszkva térig, megvettem a vermutot, de közbe jó pár kocsmát megnéztem, beöntöttem mindenhol egy fröccsöt is, úgyhogy már elég jó alapozással értem a Moszkva térre — ott volt a találkozó. Csak halványan emlékeztem rá utólag: ott mutattak be minket egymásnak. Fenn a Várba valahol volt a buli, voltunk vagy negyvenen. Szólt a zene, lemezjátszó volt vagy magnó, vagy mind a kettő — zavaros az egész, nem emlékszek mindenre. Szomorú voltam, mer egyedül voltam — nem szeret-