Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete

Krúdy (műfaji határokat oldó, szépírói ihletésű publicisztikai írásainak tömkelegében) legtöbbször a jelennel perlekedve kelti életre Pest „aranykorát". Pusztán néhány sort idézek az első világháború végének nyomasztó légkörében, 1917-ben papírra vetett, tényeket és személyes érzelmeket eggyé fonó emlékezéséből, a Pest aranykorá-b6\: „Ó, régi Pest, amelyre úgy érkezett meg reggelenként a Keleti pályaudvarra a személyvonat, hogy mindig hozott magával fiatal, dobogó, lelkes szíveket, zöldellő reményeket, hitvallásokat és dologra kész karokat és elméket! A nagyvárosi ködbe, tramway-csengős, robogó bérkocsisos, újságfestékszagú, vasalt pincéres, a város belseje felé kopogón ezer lépésű, álmosan ébredező Budapestre úgy érkezett meg mindenki, mint egy regényhős, akire nagy dolgok várnak a szellőzködő ablakú házak között."

5 Krúdy Gyula regényhősei egy olyan nagyvárosba éreznek meg, amely a nyolcvanas évektől — miként Sánta Gábor írja a magyar próza Budapest-képét feltérképező tanulmányában — „a rársadalmi mobilitás Janus-arcú jelképe lesz; aremények éscsalódások városa. Az idevágyó fiatalok számára valóságos Mekka, a már huzamosabban ott élő idősebbeknek pedig— miként a beteg és kiábrándult Arany Jánosnak is — sokszor börtön, mely nem enged, ahonnan elvágyódni lehet, ugyanakkor az egyedüli hely, ahol a szellem embere számára mindezek ellenére létezni érdemes. A korszak irodalma szemléletes kifejezője mindennek".

6 s Krúdy Gyula: Pest aranykora. In: Krúdy Gyula: Mogyor tükör. Bp., 1984.465. old. S. a. r.: Barta András. 6 Sánta Gábor: A XIX. századi magyar próza Budapest-képe. Pontos korkép. A századforduló magyar irodalma, költők, írók sorsa bizonyosság rá: Aranytól, Reviczkytől Adyig, Mikszáthtól, Ambrustól Krúdyig. Krúdy alig múlt húsz éves, amikor Az aranybánya (1901) címmel regényt ír első budapesti éveiről. Az író társadalmi ismereteire, a művészileg felemás, ritkán emlegetett regény értékeire Bori Imre hívta fel a figyelmet. Valóban, a tényeket olykor nyersen tálaló könyv éles szemű íróra vall. Főleg azokban a részekben, amelyekben a „világváros komolyságával" élő főváros, a „modern" kor hősei (a Paprika Schlézingerek — az új Magyarország Széchenyi Istvánjai; a Bagi-féle „aranyparasztok" — majd Török Gyula Porban című regényében ismét találkozunk ezzel a típussal) elevenednek meg előttünk. Önkéntelenül eszünkbejutnak Mikszáth pár évvel korábbi regényének, az Új Zríuyiász-nak ilyen szatirikus mondatai: „A Nemzeti Kaszinó határozottan Zrínyiek mellett foglalt állást. Mégiscsak természetesebb, ha a sírokból lépnek ki új főúri alakok, mintsem a Wertheimszekrényekből."

7 A nagyváros művészi meghódításának szándékával írott, 1913-ban megjelent Krúdy-regény, A vörös postakocsi utasai ennek a kornak a hősei. Az író mögött ekkor már ott vannak az első Szindbád-történetek, amelyekben nemcsak saját hangjára és a műfaj új lehetőségeire talál rá, hanem első hasonmás hősére, Szindbádra is, A vöröspostakocsi-ban feltűnő Krúdy-alteregó — Rezeda Kázmér — elődjére. Az egyes műIrodolomtörténet, 1999/2.209-210. old. / Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász. In: Mikszáth Kálmán Összes Művei. X. Bp., 1957.67. old. S. a. r.: Király István.