Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

volt. Ingujjban, slafrokban, félig mezítlenül várta a lakosság a gázlámpák gyújtását. A lányok mezítlen lábukra vonták a félcipőt és karonfogva lépkedtek a város felé. A házmesternek lötyögő, hatalmas kebleiket legyezgették zsebkendőikkel, szétterpeszkedtek a kis lócákon, hogy izzadságuknak szaga betöltötte az utcát. Pállott, keserű emberszag áramlott a nyitott ablakokból. [...] Eg)' kis korcsmából vígan hangzott a harmonika, seres hordóba verték a csapot, hazatérő bérkocsisok tartottak pihenőt a söntésen, míg az udvar zöldkerítéses, folyondáros, piros boros, fehérabroszos zöldjébe fehér ruhás nők és gigerlikalapos fiatalemberek 1 éptek be karonfogva." A mágnások palotái titokzatos elzárkózásukkal éppúgy felcsigázták az idevetődött, irodalmi ambíciókat dédelgető idegen érdeklődését, mint a polgári Józsefváros irodalmi élete és emlékei. A századforduló táján is itt él még a legendás szigorúságú kritikus (Petőfi poszthumusz sógora), Gyulai Pál, itt áll a háza Petőfi korán elhalt özvegyének, Szendrey Júliának. Róla, s nem kevésbé szerencsétlen sorsú fiáról idővel számos tárcát, cikket, sőt, színdarabot is ír majd Krúdy, aki a század végén a sző szoros értelmében is beszívta Szendrey Júlia házának irodalmi levegőjét: „A Gyöngytyúk utcából a Zerge utcába költöztem [...] csupán a regényesség kedvéért, mintegy a halott Benedek Aladár, de még inkább a régebben halott Szendrey Júlia tiszteletére, és néha még manapság, 27 Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. In: Krúdy Gyula: Nyolc regény. Bp., 1975.563-564. old. S.a. r.:Fábri Anna. 28 Krúdy Gyula látogatásai. In: Krúdy Gyula: Vallomás. Bp., 1963. 307. old. S. a. r.: Kozocsa Sándor. annyi kiábrándultság után is azt hiszem, hogy abban a szobában laktam, amelyben Petőfiné, amikor különböző okokból nem akart többet a Képíró utcai Szendrey-házba (a Hét Bagolyhoz) visszamenni, ahol apósa megbízásából a második vő, Horvát Árpád tanár úr volt a házgondnok, nyugtatványozta a házbéreket és szegény jogászoknak adott bérbe hónapos szobákat."

28 A környék kocsmáiban az irodalmi élet másodosztályú veteránjai gyülekeztek, s a nyugodt, kisvárosias utcácskákban jelentős (és kevésbé jelentős) kiadóhivatalok és nyomdák telepedtek meg. Krúdy szerint a századvégen ugyan még a Józsefváros és a Belváros az irodalom központja, de a közelgő új század felé forduló ifjú irodalmárok, már a Nagykörúton vernek tanyát „abban a nag)' kávéházban, amelynek címerében az amerikai sas lebegett".

29 A Belváros — Krúdy előadásában — a hagyományokat fenntartó élet, az előkelőség városnegyede, ahol a modernség is megfinomodik és a messzi nagyvilág is csak tapintatosan ad jelet magáról. „Egész életében előkelő ember marad az, aki a Belvárosban Telepedett meg. A boltok kirakataiból jól lehetett öltözködni, az eleganciát könnyű itt megtanulni, és hitelképes volt minden vevő. A nevezetes boltok, ahol a legjobb londoni portékát árulták, ruhát, kalapot, kesztyűt, oly emlékezetesek voltak, mint egy őszi ko29 Krúdy Gyula: Osvát Ernő emlékkönyvébe. In: Krúdy Gyula: A szobrok megmozdulnak. írások az irodalomról. Bp., 1974.227-232. old. S. a. r.: Kozocsa Sándor. Említésre érdemes, hogy a New York két évvel Krúdy Pestre költözése előtt, 1894-ben nyílt meg.