Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom

tos elbeszélő művészetében él ékesen, édesen, mindent feledtetően. Egyedülálló írói egyéniség muzsikája ez a könyv; Krúdy lelke egy gazdag álomország". 16 Komlós Aladár megfigyelése, hogy az el­beszélések hőseiről elmondható: „Lelki problémáik a gyomrukban vannak, s életük legfontosabb pillanatait kiskocsmákban, teli tányérok mellett élik át." Az a sokszor emlegetett megállapítás is ebben a bírálat­ban olvasható, mely szerint „érdekes fel­adat volna megírni egyszer a magyar evés szellemtötténetét. Igen, szellemtörténet­ét, mert a magyar, s főleg a kálvinista ma­gyar embernek az evés nemcsak táplálko­zás, hanem öntudatlan pogány szertartás is, áldozás az egyedüli való érrékek előtt". Komlós Aladár szerint ezekben a novellák­ban csupán ürügy az étkezés. „A szakács­könyvi problémák itt takarnak valamit". Alégpcdig azt, hogy e hősöknek „nincs egyéb, amiért lelkesedhetnének. Épp ezért, akinek enni támad kedve a Krúdy-figurák szakácskönyvi fiorituráinak olvasása köz­ben, azt hiszem, nem értette meg e novel­lákat. A kiskocsma, ahol e novellák leját­szódnak, közvetlenül a nihilizmus partján fekszik, időbelileg pedig a fin de siècle kor­szakában van". E bírálat — óvatosan és kí­méletcsen bár — egy fogyatékosságra is felhívja a figyelmet, mégpedig arra, hogy „Krúdy legszembetűnőbb gyengéje az egy­hangúsága, amely már-már szegénységnek volna mondható, ha birtokának szűk voltá­ért ez az író nem kárpótolna növényeinek ritkaságával és színpompájával". 17 A recenziók — számos esetben önma­guknak is ellentmondó — impressziói, a 16 b. a. [Bónyi Adorján]: Új könyvek. Pesti Hírlop, 1932. január 26. 9. old. gyakran erőltetett képzelettársítások és az „álom" kifejezés kínálta nyelvi fordulatok kiaknázása akaratlanul is Kosztolányi véle­ményét idézik, aki lírát és „elemezhetetle­nül furcsa" emlékeket emlegetett Krúdy saját kiadású elbeszéléskötete méltatása­kor. Mindez érthetőnek tűnik, hiszen Az Élet Alom unikum és delikátesz a magyar prózában. A bírálatok papírra vetésekor csupán hetek, legfeljebb hónapok teltek el a megjelenése óta — időre volt szükség a „megemésztéséhez". (S nem is kevés; Szauder József, Fábri Anna és Fülöp László alapvető tanulmányai évtizedek múltán láttak napvilágot.) 4. A húszas évek második felére Krúdy Gyula egészségét alaposan megviselték az évti­zed elejének méltánytalanságai, a szaka­datlan munka és az éjszakázás. Idegei tönkrementek, a szíve, a veséje, a mája és a gyomra egyaránt gyógykezelésre szorult. Kímélő életet szabadna élnie, ő azonban — a lábadozás rövid idejét leszámítva — a már megszokortat folytatja tovább, diétáznia kellene, ehelyett koplal. Az előbbin nem akar, az utóbbin nem képes változtatni. Ötvenévesen már nem tud nyárspolgárrá válni, a gazdasági válság pedig számára is le­hetetlenné teszi a boldogulást. Maradt a kocsmázás mint menekülés, szórakozás és munka. Krúdy Gyula ez idő tájt a Bródy kávéházba járt és az óbudai kis­kocsmákat látogatta, mindenekelőtt a Kéhlit, ahol régi barátaival, hírlapírókkal, I/ Komlós Aladár: Az élet álom. Krúdy Gyula válogatott novellái. Nyugat, 1932. június 1.660-662. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom