Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete
Budapest" „fényeiről" és „árnyairól", az életformaváltásról, egy végleg elmúló és egy születő világról. így kerültek volna egymás mellé az ún. „pesti regényei": A vörös postakocsi, az Oszi utazások a vörös postakocsin, •à Nagy kópé, a Velszi herceg, -à Kékszalaghőse, illetve a tematikában és szemléletben ezekkel rokon Rezeda Kázmér szép élete, amelyet — mint ismeretes — Krúdy Gyula eredetileg így történt 1914-ben címmel közölt a Pesti Napló-ban, 1933-ban. Az alábbiakban ezeknek az egymástól távol eső, mégis tematikailag egymással összefüggő művek színtereinek, szereplőinek előbb jelzett „kétarcúságát" szeretném érzékeltetni. Egy olyan író urbánusélményét, aki (mint annyi regényhőse) nem kevés ambícióval érkezik meg a millenniumot ünneplő fővárosba, és aki — akárcsak egy másik alteregója — úgy néz körül az „áradó" nagyvárosban, mint akire „nagy dolgok várnak". A Nyírség emlékeit, hangulatát (mondhatnám: a vidék „lelkületét") magával hozó, alig tizennyolc éves író egy olyan nyüzsgő, alakuló világnak lesz a jó ismerője, amelyik a legkülönbözőbb módokon kínálja az érkezőnek az érvényesülés addig nem látott lehetőségeit, de amelyik még őrzi a végleg tovatűnő múltat, a régit is. Krúdy Gyula prózája jórészt ebből a korés életmódváltásból sarjad ki. Ezért van az, hogy regényeiben, elbeszéléseiben, még teljesen fel nem tárt publicisztikai írásaiban egyszerre van jelen a Tegnap nosztalgiája és az új világ igézete, a nagyváros és az 3 Krúdy Gyula: A bűvös erszény. In: Krúdy Gyula: Régiszélkokosok között. Bp., 1 976.298. old. S. a. r. : Barta András. akár szimbolikusan is felfogható vidék hangulata. Egyik korai kisregényét, A bűvös erszény-t idézem: „Jöttek-jöttek sorban a vidéki famíliák, és elárasztották Pestet. Egy darabig hűségesen ápolták a reménységeket, amelyeket poggyászukban hoztak, a férfiak várták a nagy hivatalt, a leányok a milliomos kérőket, az asszonyok a selyemruhát és az ékszert, amíg lassan-lassan lekopott róluk a falusi szín, a falusi színnel együtt elhagyogatták kedves szokásaikat, a mulatságkedvelést, vendégeskedést, úrhatnámságot, és beleszürkültek a pesti flaszterbe." 3 (Mintha a mondatok parttalan áradásával is a „földindulást" kívánná hitelesebbé tenni az író). Ez az egyik „lehetőség". De másféle sorsokat is kínál az irodalom. Gárdonyi Géza regényének, Az öreg tekintetes-nek vidékről nagyvárosba került atillás öregura nem tudja elviselni a rideg emberi kapcsolatokat, Bródy Sándor karrier-regényének, A nap lovag/á-nak gátlástalanul törtető újságírója kezdettől tisztában van azzal, hogy vagy hal lesz, vagy halász, mindkettő nem lehet. Ambrus Zoltán szegénységbe zuhant, alkalmazkodni nem tudó festőművésze a Midas király-ban megpróbál ragaszkodni emberi-művészi elveihez, elképzeléseihez. („Nem tudok megalázkodni; nem tudok hízelegni. Nem vagyok ebbe a világba való." ), Iványi Ödön regényének,//püspök atyajiságá-wák vagyonát vesztett hősének élete pedig azért jut kátyúba, mert gyenge ahhoz, hogy környezetével szemben megőrizze tisztaságát. \ Ambrus Zoltán: Midas király. Bukarest, 1974. 437. old.
