Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"
között. Kezdtek egyforma kalapot, egyforma magas, galléros kötényt, zárt zubbonykákat viselni ezek a templomos nők — Diogenész Blau azt állította, hogy a harisnyakötőjük is egyforma. [...] A hír átjutott az Andrássy út túlsó oldalára is, az orfeumi kávéházba, ahol egy hajnalon Hédidédi sírógörcsöt kapott és az üzletvezető tudomására hozta, hogy neki ezentúl templomba kell járni, akármit mond az üzleti érdek. [...] És Hédidédi nem tréfált. Fejére tette strucctollas, nagy bársonykalapját, felvonta fehér kesztyűit, elbúcsúzott az ámuló vendégektől és csakugyan elment a hajnali misére. A katonás Waldmanné, az orfeum akkori tulajdonosának a neje ugyan nyomban ki akarta dobni személyzetéből a rendbontó Hédidédit, de egy Bibiti Horváth nevű erzsébetvárosi káplán, aki az éjszakai hírlapírók és hölgyek barátja voir: egyházi árokkal fenyegette meg a tulajdonosnőt." 20 Somossy Orfeum kávéháza Ez ma az Operettszínház és a Moulin Rouge. Ide volt „nagy előléptetés" átkerülni a Helvéciából vagy a Français-bol a kellően kikupálódott kis rosszlányoknak. Ha van ellentét két műfaj között, hát a Nagymező utca régi és új arca ég és föld. „Ezt a kávéházat Somossy Károly alapította, akinek körülbelül annyit köszönhet a »kávéházak varosa«, mint a régi Steuereknek. Igaz, hogy ez idő tájt minden sarkon kávéház van, és az a ritkaság közöttük, amely éjszakára bezár — de még a temérdek éjjeli 20 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989.44-45. old. 21 Weisz maga is próbálkozott a kávés szakmában: ő vette meg virrasztóhely mellett is szinte egyedülálló volt a maga nemében a »Somossy«, mint rövidesen nevezték. Piros fényben égtek, és mégis oly előkelőséggel világítottak a Nagymező utcára néző ablaktáblái, amilyen nobilisság a mai Pesten [1925-ben] el sem képzelhető. Bársony- és damasztdrapériák, faliszőnyegek vereslettek kifelé, habár függönyein csak bekukucskálni lehetett, mert le voltak azok eresztve nappal is, amikor itt ebéd utánonként a ferbli-játék állott, amely játékban Somossy úr nemegyszer elveszítette mindazt, amit előtte való éjszaka keresett. A kávéházon túl a Télikert nyílott üvegtető alatt, pálmákkal, piros plüssdíványokkal megrakva, és itt a legkapósabbak voltak a sarokasztalok, amelyeknél a legjobb pincérek szolgáltak ki. Szénásszekér nagyságú csillár függött le a mennyezetről, az oszlopokon villamos kandeláberek... Valahogy úgy volt szokásban, hogy az egyszerű éjjelezők, így a hírlapíró urak is, akik a maguk feketekávéja vagy üveg söre mellett hosszabban el- és elüldögéltek: a külső kávéházban telepedtek meg, míg a Télikertben azok foglaltak helyet, akik a cigány muzsikája mellett vigadni is szándékoztak, és nem ijednek vala egy kisebbfajta költekezéstől (habár ez elegáns helyen nem volt szokásban kényszeríteni a vendéget a fogyasztásra). [...] Valóságos nevelőhatással volt ez a mulatóhely a régi Pesten, amelynek éjszakai erkölcsei még ott duhajosodtak el a régi »Blaui Katz«ban. Hiszen volt itt is néhanapján verekedés, amikor Weisz Ricsi, a birkózóbajnok 21 márványasztalokat emelgetett fel, hogy ellenfeleit megfenyegesse... [de] a híres fiáSchovanefz Jánostól az új helyén, új épületben nyílt Pilvaxot — a kísérlet fél évig ba tartott, Weisz eladta az üzletet.
