Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"

őt: az ebéd utáni, »Abbazia« kávéházban lehörpintett feketekávé azt mutatja, hogy a polgárnak városfelforgatási tervei vannak... Megint csak más jelentősége van annak a pikoló kávénak, amelyet a polgár a »Schön« kávéházban (az egykori Váci körúton) fogyaszt el, ahol női zenekar nemzetiszínű szalagos művésznői dobolnak, zongoráznak és a nagydobot durrogtatják. (Ez a pikáns zenekar volt a Jazzband őse Pesten, és Schön bácsi kávéházából a zenekari hölgyek csak akkor maradtak el, ha oltár elé vezette őket valamely zenekedvelő vendég.) [...] Más szimbóluma van a pikolónak a tőzsde környékén, és más az éjszakai »New York« kávéházban... Végeredményben azt lehetne mondani, hogy a régi pesti polgártól csak azt kellett megkérdezni, hogy melyik kávéházba címezteti a leveleit, hogy az ember percek alatt tisztában legyen a polgár társaságával, világfelfogásával, eszmekörével." Eddigi olvasmányaink eredményeképpen mintegy hetven azonosítható üzletnevet tudunk elősorakoztatni a Krúdy-életmű lapjairól, Kőbányától Óbudáig, a külső Kerepesi úttól a Krisztinavárosig — ezekből fogunk most válogatni. Fájó szívvel lemondunk a 19. századi Pest híres fogadóiról és kávéházairól, a Kemnitzcrről, a Pilvaxról, a Kariról, az Arany Sasról, amelyekről ugyancsak szó kerül írásaiban: itt csak azokat az üzleteket vesszük figyelembe, amelyek a századfordulón még vagy már megvoltak, illetve a 20. században működtek, tehát Krúdy szemtanúként beszél róluk. Sokat idézünk, szántszándékkal: célunk nem elemzés, hanem bemutatás, a 3 Krúdy Gyula: X. Y. pesti demokrata hiteles polgár története. In: Krúdy Gyula: Pesti album. Bp., 1985.246-247. old. városé és a kávéházaké. A válogatás — és a sorrend is — némileg önkényes: elsősorban az a törekvés vezérelt bennünket, hogy a jellegzetes kávéház-típusohró/ állítsunk össze minél teljesebb, Krúdy-festette képet, amelyet olykor kiegészítünk az üzletekhez és a városhoz kapcsolódó egyéb adatokkal. Beliczay „Az Operával rézsút szemben — a nagytrafik helyiségében — Beliczay kávéháza csalogatja a lumpfrátereket. Beliczay, az Orfeum tulajdonosának a veje béreli ezt az éjjeli lokált, ahol mindig hajnalig mulat a varieték világa" — írja Ballá Vilmos.'

1 Az 1880-as évek második felében ez volt „a legmondénabb éjszakai kávéház. Minden asztalon ott díszlett egy-egy üveg magyar pezsgő. A »BeIiczay«-ban pincérnek lenni legalábbis államtitkári jövedelmet jelentett."

5 Beliczay Antal halála (1891) után az özvegy még egy darabig vitte az üzletet, ám hamarosan eladta. 1898-től változatlan néven, de már nem az Andrássy út 19-ben, hanem a Nagymező utca 7-ben Fleischmann Gyula, 1907-től pedig Kanczler Gyula vezette tovább. (A Nagymező utcai helyiségben már 1890-ben is zenés kávéház működött, Ungár József tulajdonában.) A környék akkori hangulatát az O utca, Szerecsen (Paulay Ede) utca, Gyár utca (Liszt Ferenc tér) és a többi mellékutca számtalan zengerája, kuplerája és kocsmája határozta meg — nem véletlenül létesült az Ó utcában a város első nemibeteg-gondozó intézete. Milyen volt a Beliczay és a többi környékbeli « Ballá Vilmos: A Kávéforrás. Bp., 1927.156. old. sk. 5 Tarján Vilmos: A pesti éjszaka. Bp., 1940.7. old.