Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"

„Itt élt és halt, mert másképpen nem lehetett" (Krúdy és a pesti kávéház) SALY NOÉMI N

yurga kamaszfiú száll le a Keletiben a Nyíregyházáról indult éjszakai vonatról 1896 nyarán, hogy megkezdje pesti életét a Gyöngytyúk utca, a Práter utca, a Vas utca hónapos szobáiban, a Józsefváros „ingujjban üldögélő polgáraival, éberlasztingcipős, házikenyér illatú asszonyaival, kosztos asszonyaival, akiknek széles keblében jó szív dobogott... A sarokról a szobáig hallatszik a Napóleon-kávéház éjszakai zenéje... de én csak a dohányszínű firhangon pillantok be néha: nem méltó a kávéházi környezet a Magyarország kinevezett parlamenti tudósítójához."

1 Krúdyt könnyű kézzel szokás a kiskocsmák, kisvendéglők krónikásaként beskatulyázni — csakhogy ezekről korántsem fest olyan egyénített képet, mint a kávéházakról. Az előbbiekben főként az evés, az ivás számít, az utóbbiakban viszont a hely az érdekes, vendégeivel, a kávéssal, a pincérekkel. Igaz, sok kortársától eltérően Krúdy nem élt, nem írt kávéházban, mégis oly teljes körképet ad róluk, mint senki más a magyar írók közül. Nagyon is tudta, miért. „Alit csinál hát az igazi demokrata a régi Pesten, ha gyalogos sétáiban néha megmegáll? Bemegy a kávéházba, ama bizonyos pikoló kávé mellé, amely kávéscsészének a mindenkori asztalon való megjelenése: mutatta a pesti polgár életét, sorsát, politikai pártállását... Ez a pikoló kávé hírt adott a polgár vérmérsékletéről, aszerint, hogy mely kávéházban és mikor fogyasztotta el 1 Idézi Szabó Ede: Krúdy Gyula. Bp., 1970.57. old. Tudtommal ez a huszonegy éves kori írása, az Ifjúság az első, ahol felvillan egy pesti kávéház. 2 Zombory Andor visszaemlékezése. In: Krúdy világa. Bp., 1964. 661. old. Szerk.: Tóbiás Áron.