Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FRÁTER ZOLTÁN Szecessziós emberek

korló árszakértő az irodalmi szerzetesség szentségében, az írói becsületesség ideájában hitt. Ady baráti körének, a Zuboly nevet használó Bányai Elemér asztaltársaságának volt „kávéházi kültagja", Zubolyt követte eszméiben. Krúdy, ha odatelepedett a Gentrálban ülésezőkhöz, régi fametszetről való pesti ürnak nevezte Zubolyt, a legelső gentlemant Budapesten, aki „kényességből nem hazudott soha". A legokosabb embernek tartotta, nem is merte barátjának szólítani, annyira tisztelte. Zuboly mellett ülve alakulhatott ki az a véleménye, amelyet a halál hírére fogalmaz végső ranulsággá: az 1915 tavaszán az uzsoki harcokban elesett Bányai Elemérnek valójában csak egy szép könyvben lett volna szabad élnie. Egy szép könyvben, mely halvány, növénydíszes rajzolatokkal, burjánzó indázással, védelmezőn veszi körül a kegyetlen külvilág kifinomult idegzetű elszenvedőit. Krúdy Gyula vonzódása környezetének különceihez nagyon is természetes, hiszen kivételes személyiség volt, szecessziós alkat ő maga is. Huszáros kalandokba bocsátkozó, roppant munkabírású ifjú titán, a lázadó óriások egyike, a századvégi irodalmi kánon Zeuszával szembeforduló. Legbelül mégis mélyen érző, sérülékeny gyermek, aki a meseszövésben találta meg az élet elviselésének páncélját, mely gyakran óvta a durvaság és értetlenség tőrszúrásaival szemben. Budapest, a nagyváros a fiatal Krúdy számára a legtöbbet adta, amit csak adhatott. Neve az életműben mindvégig összefonódik a fiatalsággal, a szerelemmel és az igazi pályakezdéssel. Áruházainak szemkápráztató kínálata, szellemi életének sokszínűsége, torlódó eseményeinek zsúfoltsága, a mindennapok üzemszerű működése merészebb, illúziótlanabb szemlélet kialakítására ösztönözte művészeit. Budapest fogalma már az 1890-es években a huszadik század modernségét jelentette. Egy európai áramlat lélegzetét, a szecessziót. A vidéki újságíró számára a saját korába való megérkezést.