Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FRÁTER ZOLTÁN Szecessziós emberek

zálgató baráti társaság lelkesedése csakha­mar alábbhagyott: a hét esztendőnyi kor­különbség ellenére Krúdy 1898 februárjá­ban eljegyzi és 1899. december 27-én fele­ségül veszi Spiegler Arabellát. Kedves különceiről ezután sem szakad el. írói arcképet szentel Pongrátz Bélának, aki — Vajdával ellentétben — az utolsó bohém volt, a királysértő cikkei miatt be­börtönözött, harminc éven át rendes lakás nélküli jánoshegyi csőszkunyhókban meg­húzódó, rongyos bujdosó, akinek életeleme volt az ok nélküli, céltalan, örökös csavar­gás, Oroszországból, Japánból meghalni ha­zatérőkülönc, aki étlen-szomjan is hajnalig mesélt Krúdy beteg kisfiának ágya mellett, hogy a gyermek mielőbb meggyógyuljon. Kisportréban festi meg Wechsler Lajost, a kézzel hajtható kocsiján orfeumba járó rok­kant műfordítót, az első embert Magyaror­szágon, aki külföldről pénzt kapott magyar írók műveinek fordításaiért. Ebben az. 1912-es cikkében meg is vallja a különcök iránti vonzódását: „Szeretem az elhagyott, bánatos, félreismert vagy csaknem isme­retlen tehetséges embereket." Minden okunk megvan rá, hogy feltételezzük: tíz­tizenöt évvel azelőtt is ekként érezhetett. Megörökíti Schröder Bélát, aki utolsó évei­ben a Magyarország újságírója voir, kalan­dos, furcsa, olykor érdekesebb figura, mint maga is óhajtotta. Eélelmetes lovag, párbaj­hős, aki Aradon kezdte pályáját. „Vidéki hírlapíró volt és grandseigneur! És Schro­der Béla különössége, hogy e két foglalko­zást összeegyeztette." Aprólékosan mintázza Cholnoky Viktor arabeszkjét, a halk szavú, szecessziós be­szélyíró profilját, az eleven, testet öltött szecessziót. A Pesti Napló enciklopédikus tudású éjszakai szerkesztőjét, vagyis kor­rektorát, aki fordított életet élt, hiszen hi­vatali munkáját éjjel végezte. Szerette légi­es, szinte áttetsző lényét, egyéniségének nem evilági, sugárzó auráját. Sokszor csat­lakozott füstszerűen keskeny, imbolygó alakjához, amikor Cholnoky a Király utca söntéseibe indult hajnali sörözésre az utol­só kolumna leadása után. A szellemi-lelki rokonság megerősítéseként „Titánok" el­nevezéssel szerveznek rövid életű, bohém baráti társaságot, melynek tagjai — Krúdy és Cholnoky mellett — Nemeskéry Kiss József, Kiss Gyula, Olty Antal újságíró-kol­légák, Bothmer Jenő főhadnagy és vívóta­nár, valamint Glück Frigyes vendéglős. Neki a Pannónia Étterembe címzi levelét Krúdy 1901. április 29-én, amikor Bothmer és Olty lakásavató vacsorájának ételeit jelö­li meg, különösen részletezve a magyaros töltött káposzta elkészítésének módját, de nem feledve a töpörtyűs, juhtúrós galuskát és a rummal leöntött csurgatott palacsintát sem. Elsiratja Greiner Jenő hírlapírót, a „vö­rös Grajnát", akit azért neveztek így, mert egy ismerősük Reinerről Rajnára magyaro­sított, s ennek logikája szerint jobb körök­ben Greinerből is mindenképpen Grajna lesz. Mivel mindenhez értett, Csávolszky rábízta a közgazdasági rovatot. Remekül csinálta, de jólértesültségét önmaga számá­ra nem kamatoztatta, olyan szegény ma­radt, mint a templom egere. Csak ült az éj­jeli kávéházban és tanultságát csillogtatva, fáradhatatlanul vitatkozott. Csávolszky, a fennkölt eszmék szónoka megtalálta a szá­mítását, ő, a pénzvilág bennfentese, a gya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom