Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

is alkalmas lehet, hogy megvalósultnak mutassa az elképzelt idillt: „Arra kérte az Ismeretlent, hogy egyezne bele: még ezen a télen át szánkázhasson, délutánonként, litánia után a budai hegyi utakon vagy a városerdőt környékező regényes utcákban [...] az Abonyi utcában, ahol olyan tiszták a kertek, az ablakok, hogy csak boldog emberek lakhatnak bennük; kék a délután, fehér macskafark módjára kunkorodik a füst a háztetőkön, az emberek orra piros, rövidszárú lakkcsizmában, muszkasapkában, ezüstkorcsolyát csengetve mennek előkelő, örökké élő úriasszonyok a városligeti jégpályára."

59 Mindemellett a város leggyakrabban a gyalogosok nézőpontjából van megjelenítve Krúdy műveiben. A pesti regények, különösen a pesti íróregények hősei rengeteget gyalogolnak, idősebb pályatársaik afféle peripatetikus oktatásban részesítik őket, gyakran indulnak szerelmi kirándulásokra, s el lehet mondani, hogy a csavargás, a céltalan járkálás nem egy Krúdy-hős legfőbb időtöltése. Különböző, többé-kevésbé jellegzetes útvonalak rajzolódnak ki így: legtöbbször a szerelmesek titkos, ám mégis tipikus útjai, amelyek leggyakrabban Budára visznek, a Sváb-hegyre és a Zugligetbe, a pesti oldalon pedig a Városligetbe), illetve a kávéházak és kocsmák sűrű egymásutánjából alakuló utak, amelyek bejárása élet59 Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. I. m., 712. old. 60 A Budapest vőlegénye címmel regényként összefoglalt Podmaniczky-tárcák egyikében (Az Andrássy út vőlegénye) programként tűnik fel a magányos és csalódott férfiak előtt. Általában gyalogszerrel haladnak a korzózok is, akik egyszerre szereplői és nézői az utcai seregszemlének. Pesten több korzó is van, a hagyományos a Váci utcában és a pesti (illetve a budai) Duna-parton, az újabb és népesebb az Andrássy úton.

60 A „pesti embervásár" e helyszínei között többször megemlékezik Krúdy a kocsikorzóról is, amely főként az Andrássy és a Stefánia utakon zajlik, de jellegénél fogva csak igen keveseknek kínál lehetőséget az önreprezentációra, a többség számára csak a szemlélő, sőt, olykor szinte a színházi közönség szerepét kínálja föl: „kislánykorában a Sugár úton nézte Andrássy Géza hatalmas vadászkocsiját, Wahrmann piros kerekű, könnyű fiakerét, amelyet Bécsből hozatott a gavallér, és négyesfogaton jött Blaskovics. Tíz-tizenöt percig végigrohant az álmélkodók tekintete előtt Magyarország előkelősége. A sánta Neszmélyi újságíró, mint az élet főrendezője előrehajolt hatalmas pofaszakállával és minden ismerősét mankójával üdvözölte. A fiákeresek olyan gyönyörűséggel hajtották rövidfarkú lovaikat, mintha mindenki nyert volna odakünn a futtatáson. A nők fátyola üdén lobogott, és a férfiak térdükre húzták a pepita nadrágot. Tündöklő, szép nagyvilág!"

61 A Krúdy kitalált pesti történeteiben korzózó kitalált hősök gyakran valós (pontosabban létező) személyeket, kocsikat és ölmeglehetősen hosszasan esik szó a régi és az új korzó rivalizálásáról. 6i Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. I. m., 133. old.