Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

sok belsejébe és az álom hangjai is kiszűrődhetnek az éjszakai utcára, amikor az erkélyeken (és a külvárosi utcákon, a kapuk előtt) hiányos öltözetű nők üldögélnek, és lent, az utcákon, tereken, korzókon embertömegek hullámzanak. Télen minden távolibbnak, nyáron minden közelebbinek látszik. Nyáron erősebbek a szagok, az illatok, a színek, sötétebbek az árnyak az éjszakában és szinre soha nincs csend a városban. Nyáron inkább az életben élnek az emberek, míg télen valamiféle, önmagukról és az életről szőtt álomban. A tavasz a napfény, a kék árnyékok, valamint az újrakezdés, a remények feltámadásának ideje a Krúdy-művekben, egyszersmind azonban a színlelésé, a hazugságé, sőt, az önbecsapásé is. „A világháború előtt voltak ilyen tavaszi napok Pesten — olvashatjuk a Rezeda Kázmér utolsó (?) szerelmét elbeszélő, s az utolsó magyar királykoronázás évében játszódó Krúdy-regényben —, megifjodtak az emberek, midőn a városerdőgesztenyefái kivirágzottak, álomvárossá lett Budapest áldozó csütörtök napján, amely napon mindenki azt álmodhatta, VI „ „48 amit akart. Egyik késői regénye lapjain, visszautalva A vörös postakocsi máj usi, lóversenytéren játszódó fejezetére, már keserűbb szavak szólnak a (háborús veszteségek közé sorolható) régi, kokett pesti tavaszokról: „Május volt Pesten, mégpedig olyan május, amilyennek a világháború előtt ismerték a pesti májust, amilyen, a közvélemény szerint, sohase fog virulni és megismétlődni a történelemben. Utolsó ékességeit is felrakta a város, amikor elkövetkezett a május, és nem volt többé félelmetes a visszatérő tél. Minden szépségét és ifjúságát, élnivágyását és csókját, elragadtatását és mosolyát elővette májusban, mert hiszen úgy tanulta, hogy akkor tündökölnie kell még a korán »megöregedett« Pestnek is az évről évre ilyenkor idevetődő vőlegények, az idegenek, az utazók, a mulató gazdag legények előtt."

4 Ahogy az évszakok, a napszakok is természetesen tagolják a város életét a Krúdyművekben: velük változnak a fények, az illatok és a hangulatok. Vannak városrészek, amelyek csak a nappal vagy csak az éjszaka jegyében élnek, s így persze vannak nappali és éjszakai emberek is. A régi, „természetes" időbeosztás csak a polgári élet színtereit jellemzi (bár az ebéd utáni szieszta szokása innen is lassan eltűnik)50 A reggel ezekben az utcákban mindig friss, tevékeny, sürgő-forgó, vitális és legtöbbször bizakodó, reményteljes is. Az energikus és töltekező délelőtt kitüntetett színtere a (legtöbbször a pesti Duna-parti) piac, amelynek főszereplői a beszerző, zsákmányoló, gondoskodó szándéktól vezérelt háziasszonyok; a férfiak ebben az időben a (kenyérkereső) munkának szentelik magukat, Krúdy Gyula: Nagy kópé. I. m., 220. old. 50 „Régente Pest ebéd után mindig elaludt egy órácskára. [...] Ebéd Krúdy Gyula: A kékszalag hőse. Bp., 1956.239. old. S. a. r.: után csak a kölcsönkérő sietett végig az utcákon." In: Krúdy Petrichevich Horváth János. Gyula: Őszi utozósok a vörös postakocsin. I. m., 440-442. old.