Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

pófalka-vadászat. A párizsi áruk egyenesen idejöttek, és illatoztak, mint egy nagyvilági estélyen a nők. Francia könyvek és folyóiratok legfrissebben mutatkoztak a könyvkereskedés kirakatában. A kávéházban a LeFigaro legutolsó számát adta kezedbe a pincér. A borbély Párizsban tanult fodrászságot; a fehérneműbe szűz leányok hímezték a monogramot; a fűszerkereskedésnek olyan szaga volt, mint óceánjáró tehergőzösnek, amely Bombayből érkezik."

30 Alig van olyan belvárosi utca vagy tér, amely ne szerepelne valamelyik Krúdy-regényben, elbeszélésben vagy tárcában, s köztük számos olyan is akad, amelyet mára (vagy a megírás időpontjára) már régen eltüntetett a városrendezés nagyra törő mérnöki racionalizmusa, de Krúdy megörökítésében elevenen él alkonyi vagy reggeli fényben fürdő házaival, az ablakok mögül kiszűrődő ének- vagy zongoraszóval, a friss kenyér, a zónapörkölt vagy az érett gyümölcs illatával. A — képzeletbeli — Pattantyús utcában van // vörös postakocsi színésznőinek lakása, a Borz utcában áll Alvinczi Eduárd egyik háza, amelynek több regényben is megnyílnak ajtai, igazán fontos szerephez azonban a Nagy Kópé történetében jut, éppúgy, mint Mme Louise Újvilág utcai kis palotája, amely utóbbi azonban szinte minden Alvinczi-regényben szerepel, akárcsak a vele szemközt álló Arany Sas (s később a Nemzeti Kaszinó) épülete. A Képíró utca 7.: Szendrey Ignác bérháza, a 30 Krúdy Gyula: Bukfenc. Bp., 1999.51-52. old. 31 Az utóbbi, posztumusz kiadású elbeszélésgyú'jtemény címét feltehetően nem Krúdy adta. 32 Többek között itt volt a szerkesztősége a Pesti A/op/ó-nak, a Nemzet-ná, (sokáig) a Fővárosi lapok-mi, a Wohl nővérek Magyar Sazór-jának, Forgó Bácsi Kis íop/ó-nak és a Borsszem Hét Bagoly az azonos című regény egyik fő színhelye lesz, egyik hősnője, Zsófia a Koronaherceg utcai Trattner-házban lakik, a férfihősök (Józsiás és Szomjas Guszti) pedig szinte az egész Belvárost bekalandozzák, járnak-kelnek, ácsorognak a Harmincad, a Papnövelde, a Képíró, a Bástya, a Molnár, a Kecskeméti, a Sütő, a Kéményseprő, a Hatvani, a Koronaherceg, a Királyi Pál és az Egyetem utcákban, a Sebestyén téren és a Ferenciek terén. A Váci és az Aranykéz utcákhoz Krúdynak egész elbeszélésfüzérei, kisregényei is kapcsolódnak: az Aranykéz utcai szép napok, a Pesti nőrabló, és a Váci utcai szép napok. A Belváros központjában, a Barátok terén a századvégen még állt az az egyemeletes, homlokzatán klasszicizáló timpanonban az Athenaeum feliratot hordozó épület, amely számos szerkesztőségnek adott otthont.

32 Szent hely és megszentelt épület ez Krúdy ironikus-patetikus szavai szerint: „mintha nem is kiült fenekű, görnyedt vállú és esernyős öreg hírlapírók botorkáznának be döngő kapualjába, hanem aranysarkantyús vitézek hölgyeikkel. [...] A tőszomszédban a magyar királyi Curia, amelyet Jókai Móric örökít meg a Kárpáthy Zoltánban [...] Ezen a téren, Pest szívén, keresztül kellett járni mindenkinek, aki számított valamit a városban."

33 Az Athenaeum az a vár, amelyet a kezelő író (kézirataival) kitartóan ostromol, hogy végül is átnyújthassa a honoráriumutalJankómk. Az épületben, amelyet 1898-ban bontottak le, emlékező írásainak tanúsága szerint többször megfordult az ifjú Krúdy is. 33 Krúdy Gyula: L M. emlékkönyvébe. In: Krúdy Gyula: A szobrok megmozdulnak. írások az irodalomról. Bp., 1974. 291-306. old. S. a. r.: Kozocsa Sándor.