Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
SÁNTA GÁBOR „Nem élhetek Pest nélkül"
„Nem élhetek Pest nélkül" E bben az esztendőben semmiféle ünnepi alkalom nem ad okot arra, hogy Krúdy Gyula szerteágazó életművét ismét nagyító alá vegyük, hiszen nincs jubileuma sem neki, sem a fővárosnak. Figyelmünk „csupán" azzal magyarázható, hogy az író és Budapest elválaszthatatlanul összefonódó kapcsolata alig vizsgált terepe művelődéstörténetünknek és irodalomtörténet-írásunknak,- ezért szinte kimeríthetetlen kincsesbánya a kutatók számára. A nagyságrendjét tekintve Jókai Móréval vetekedő életmű Gedényi Mihálynak köszönhetően immáron negyed század óta áttekinthető, ám a hatalmas anyagfeldolgozása még korántsem fejeződött be. Azonban mindez nem a terjedelemmel magyarázható, sokkal inkább az utak beláthatatlan számával, amelyeken az író világa megközelíthető. Az igazán jelentős alkotókhoz hasonlóan Krúdy Gyula sem skatulyázható be. A Jókai-rajongó romantikusról, a Mikszáth-kedvelő realistáról, a szecessziósról és az impresszionistáról éppen úgy beszélhetünk, mint az ifjúsági és történelmi munkák szerzőjéről, a ködlovagról és az álomlátóról, a hírlapíróról és a krónikásról, a figurateremtőről és a ciklusalkotóről vagy az időmágusról és a többszólamú elbeszélőről. A Krúdy-portré most felsorolt — és még számtalan más — vonásáról sok minden elhangzott az elmúlt évtizedekben; az író helye vitathatatlan a magyar irodalmi kánonban. Ezért érezzük szükségszerűnek, hogy a kutatások immár arra irányuljanak, hogy életművének eddig kevésbé vizsgált momentumaira is figyelem terelődjék. Krúdy Gyula Budapest-rajongása kiváló lehetőségnek ígérkezett egy vidéken felnőtt, ám kora ifjúságától haláláig a fővárosban élő alkotó urbánus szemléletének bemutatására. Munkáiban sajátosan keveredik a díszlet és a valóság, a panoptikum és a közéleti tabló. Egy régen letűnt világ magán- és közterei, illetve elképzelt-valós alakjai elevenednek meg írásaiban, amelyek hol kordokumentumok, hol máig időszerű jelenségek közvetítői. Ez a roppant változatos anyaga művelődéstörténet és az irodalomtörténet-írás számára egyaránt megunhatatlan csemegét jelent. Számunk Krúdy Budapest-rajongásából ad ízelítőt. Szerzőink vizsgálódásainak középpontjában a századforduló városias környezetének manapság ismét reneszánszát élő életformái és viselkedésmódjai állnak, miközben Krúdy számos kevésbé emlegetett és jól ismert kötetének bemutatására-újraértelmezésére is sor kerül. Tanulmányaink megannyi válasz arra a kérdésre, mire is gondolhatott Krúdy Gyula, amikor nyomatékkal hangoztatta: „nem élhetek Pest nélkül". Sánta Gábor
