Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

a szkeptikus kívülálló státusát. A naturalizmus hazai úttörőjeként fellépő Bródy Sándor első, Nyomor című elbeszéléskötetével (1884) a nagyvárosi élet elesettjeire irányította a figyelmet, de hasonló tettet vitt véghez merőben más hangnemű és célí 1881-től, amikor sikeres emberként, beérkezett íróként tért vissza a fővárosba ifjúkori kudarcai, szenvedései színhelyére, többé már soha nem fordult a korábbi élénk érdeklődéssel a pesti élet felé. Már nem akarta meghódítani a várost, a siker közömbössé tette iránta. Ezért azután moralizáló hajlamait sem Pest hívta általában elő. A nagyvárosi nyomor és deprimáltság, amelyhez nem egy elbeszélésének történetét kötötte egykor, már alig érdekelte, még az Új Irínyiászhan is csak futólag tért ki rá. A „bűnös város" már régebben „kivirágzott" toposzát pedig relativizmusa (és ezen felépült) szkepszise tette használhatatlanná számára. A Nemzeti Lovarda és Károlyi Alajos palotája a Nemzeti Múzeum mögött 1870-es évek Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma „...a mágnesrezervátum palotái «oly ünnepélyesek, mint egy album utiképei.»"