Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom

déglők látogatása személyes választásnak tűnt, ezentúl kényszerű beletörődés Krúdy számára. Érthető az elkeseredése. „Jelen korszakát életemnek úgy tekintem — panaszolja 1932 tavaszán —, mint menekülést az élet elől. Azt hiszem, nem kell bővebben indokolni, hogy miért teszem e magános kirándulást legrégibb kisvárosunkba, drágalátos Óbudánkra, ahol százesztendős emberekkel gyakran találkozhatni."

22 Vagyis Krúdy ez idő tájt e városrészek bűvöletében élt és alkotott. A munkáit pályakezdése óta jellemző retrospektív szemléletmód és hányatott életének újabb (végső) fordulata látványosan találkoznak az utolsó esztendő „gyomor-novellái"-ban. A kiábrándult írónak a díszlet- és panoptikumszerű környezet minduntalan azokat az időket juttatta eszébe, amikor az emberek még akartak és tudtak időt szakítani az étkezés élvezetére, arra, amire ő maga szegényen, vese-, máj-, szív- és gyomorbajosán egyre kevésbé volt képes. Egy rohanó világban — ahogy az utóbb idézett nyilatkozatban Krúdy megfogalmazta —, „a rettenetes hajszá"-ban egy fogyasztható!)!) világba álmodta vissza magát az író. Feltűnő gyakorisággal emlegeti ekkoriban az „ébren álmodozás"-t, miként az a Krausz Simon által 1932 szeptemberében papírra vetett levél is magáért beszél, amelynek hátoldalán az író autográf jegyzetei olvashatók. Krúdy Zsuzsa feltételezése szerint a kérdéssorozat azt sejteti, hogy apja interjúra készült. A tízes számú feljegyzés alapján 22 „Krúdy Gyula mondja". Magyar Hírlap, 1932. április 24.19. old. 23 Krúdy Zsuzsa, i. m., 294. old. 24 Uo., 250. old. 2s Szegi Pál: Ceruzasorok Krúdy Gyuláról. Magyar Csillag, 1943. június 1.691-693. old. Krúdy a következőket is fontosnak érezte megtudni a bankigazgatótól: „Az egészsége? Emésztése? Álma?" 5. Lázár Miklós 1930 táján kéziratot kért Krúdytól az Anna-bálok emlékeiről. Elvárásai szerint a leendő írás „líra legyen, csupa líra és szubjektivitás; ez kell a népnek!"

24 A rajongó és jóbarát szerkesztő ismerte Krúdy írói alkatát és akkori hajlandóságát. Mondhatni, tisztában volt azzal, amit később Szegi Pál úgy fogalmazott meg, hogy „a magyar hétköznapoknak és az ezeregyéjszaka mese-hangulatainak ez a bűvös méregkeverője szívében már rég elveszítette az élet és az álom országhatárait. [...] Megtanította visszafelé peregni az Időt, és alázatra szoktatta a Valóságot".

25 Idő és Valóság kapcsolatának viszonylagossága szembetűnő jellegzetessége a Krúdy-prózának. Sőtér István szerint a megállított idő, vagyis az időtlenség „Krúdy művészetének alapjelensége", melynek révén az író „a történetből kiküszöböli a cselekmény"-!. Krúdy életművének modernségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, miszerint „a XX. századi próza nagy felfedezése [éppen] az volt, hogy a tartalom lehet egy látvány, egy mozdulatlan helyzet és állapot, sőt, egy hangulat is".

26 Az Elet Alom elbeszéléseiben a realitás határai elmosódnak, amit a szerző a valósá26 Sőtér István: Krády és a megállított idő. In: Valóság és varázslat. Tanulmányok százaéunk magyar prózairodalmáról Krúdy Gyula és Móricz Isigmond születésének 100. évfordulójára. Bp., 19Z9.93-101.old. Szerk-Kabdebó Lóránt.