Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

EISEMANN GYÖRGY A város mint fikció és emlék

nak a különböző bevezetések, „előszófélék".

7 A Pesti nőrabló „előhangja" visszautal az Aranykéz utcai szép napok című novelláskötetre, sőt, annak recepciójára (!), s innen vezeti le az új szöveg születését. Vagyis az újabb alkotást (poézist) részben a másik (előző) mű befogadása függvényének mutatja. Az olvasat olvasása befolyásolja az újabb írást, mely így önmagát az olvasókkal folytatott párbeszéd terébe helyezi. S a fikcionálás maga e párbeszéd velejárója-következménye. A vörös postakocsi mottója pedig az Anyegin-bői idézve utal az alkotó beszédhelyzet utólagosságára: „A múzsa csak a szerelemnek / Tüntével jött meg." Ez még a narrátori metapozíció hangsúlyozásának fogható fel, mely pozíció a regény bevezetésében, a Kiss Józsefhez írt levélben egyenesen a „pesti regény" egyik definitív elemévé válik: „Pesti regény! Mit lehet írni Pestről? Ordináré passzió, mint az állatkínzás. De megpróbáljuk. A magányban, amelyet a regényíráshoz választottam, talán érdekesebbnek látom az embereket, mint akkor, midőn közöttük éltem." Ugyanakkor a következő mondatok — megint csak a fikció színterére utazással — éppen ezt a külső-utólagos beszédhelyzetet rombolják le: „Most mindenesetre jegyet váltok a postakocsira és Budapestre utazom. A városban, mert minden embert ismerek, találok kvártélyt, hol nem lopják el mesélőkedvemet." írni, mesélni tehát ott látszik lehetségesnek, ahol az írás eseményei megtörténnek — együtt magának az írásnak a megtörténésével. Az Oszi utazások a vörös postakocsin még összetettebben „csalja be" az olvasót a szöveg útvesztőibe. Az ismeret7 Lásd Fülöp László: Elbeszélésmód a regényekben. In: Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz. Bp., 1986.272-276. old. len hölgynek szóló dedikáciőt Előhang követi, majd úgy tűnik, a narrátor rátér az utazások elbeszélésére, de később inkább az Előhang-ot kommentálja, majd egy naplóbejegyzést közöl. S csak ezek után következik a négy részre tagolt mű első része (Isten veled ifjúság). A Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban előhangja pedig egyenesen „egy régi, elmúlt város emlékirata"-ként jellemzi a regényt. Vagyis olyan szövegként, melynek „szerzője" — nyomhagyója — maga a már „nem létező" (azaz mintegy múzeumi tárgyként létező) Budapest. A várost magát tehát múltbeliként lehet ekkor elképzelni, eleve emlékként létezésében, relikviáit („emlékiratát") olvasva. A biblikus minta egyébként az előhang és az első fejezet közötti váltás tekintetében is megfigyelhető az Asszonyságok díjában. Hiszen e váltás a Genezis logikája szerint történik meg, azaz az előhangból a „törzsszövegbe", a cselekménybe lépés a gonosz megjelenéseként megy végbe. Vagyis a metafikció-fikciő átfordulás mint a mítoszból a rítusba (a Genezis-bő\ annak variatív új rajátszásába), egy ideából a szövegbe, az elképzelésből a szcénába, a szellemből a földi térre érkezés „bűnbeeséseként" beszélődik el. Ennek következtében uralkodik el egy „démon" a világon, azaz ebben a szövegvilágban: „Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy nap Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet." A démon „alakja", megjelenésmódja tehát ezúttal az átváltozás mátrixa: a tériesülésé, a helyszínre kerülésé, azaz a fikcióba